Ezüst sárkány legendája

Előszó 
 

Ez a történet egy álmom alapján íródott, mely 2009. 05 hó előtt történt, de megíródni csak 2009. július 5-én kezdtem bele, mert sokat rágódtam, hogy megírjam e vagy sem.

Meg kell mondanom, hogy magam sem tudom, miért folytatom az írást, mivel egy évvel ezelőtt azért kezdtem írni, hogy az érettségim sikerüljön.  
 

Sikerült, sőt a magyar szóbelim sokkal jobban, mint amit várhattam volna, de be kell vallanom, hogy nem sikerülhetett volna a tanárjaim nélkül. Kiemelve itt a régi időkből Lovas Bélánét, aki sok erőfeszítés árán, de rábírt az olvasásra és bízott bennem. Őnélküle talán nem sikerült volna. Amikor olyan időszakom volt, hogy nem bírtam csak visszagondoltam azokra az időkre, amikor külön órát tartva nekem segített a helyesírásomat fejleszteni. Persze csak kisebb nagyobb sikerekkel. (inkább kisebbek voltak) Soha nem nézett olyan szemekkel rám, hogy alábecsült volna. Mindig volt egy pár jó szava. Ezért is kezdtem bele az írásba, hogy megmutassam ország világnak, hogy nem vagyok annyira elveszett lélek, mint aminek engem sokan tartanak. Sőt sokan lebecsülnek, mert nem vagyok egy olyan átlagos lány. 
 
 

Olvassa mindenki, akinek tetszik. Hiszen nem egy átlagos írás, nem egy átlagos lánytól. 
 
 
 

Bevezető

Hello Shaurin vagyok. Most lettem 25 éves. Édesanyám és édesapám kiskoromban meghaltak. Soha nem ismertem őket. Én egy csoda folytán megmenekültem a lift szerencsétlenségből. 5-en utaztunk éppen a liftben. A saját bérházi lakásunkban történt a baleset.

Így nevelőszülőknél nevelkedtem fel. Úgy neveltek, mint ha a sajátjuk lettem volna. Sajnálatosan nekik nem lehetett gyermekük, így választották az örökbefogadást. Még kisbaba voltam, így semmire sem emlékszek a balesetből. Orvosok szerint nagyon jó, mert ki tudja milyen lelki trauma maradt, volna utána. 
 

Na de ne is erről beszéljünk. Apukám most hozza a tortát, ami 3 emeletes marcipán torta. Imádom a marcipánt. A barátaim is eljöttek mind egytől egyik, aminek örülök a legjobban, hiszen nem rég költöztünk ide, és elég hamar szereztem barátokat, ami soha nem volt jellemző rám. 
 

Mindenki hozta a nagyszerű formáját a bulin. Jó hangulat, társaság  és mellé egy kis alkohol. Igaz nem nagyon szoktam inni, de most én is felöntöttem a garatra, hiszen csak egyszer 25 éves az ember. 
 

Reggelig buliztunk, míg ki nem dőlt mindenki. Igaz én még bírtam volna. 
 
 
 

**** 
 
 
 

Éppen feküdtem volna lefelé, amikor a csodálatos égszínkék hajam, mely a derekamig ért. Valami oknál fogva felfelé kezdett el lebegni. Soha nem láttam előtte ilyet. Meg is rémültem egy kicsit, pedig soha nem voltam egy ijedős alkat. 
 

Ez a lebegős hajzuhatag nem tartott sokáig, mivel édesanyám jött be. 
 

Nem mondtam el neki, mivel nem tartottam olyan fontosnak. 
 

Lefeküdtem és elaludtam. Álmomban láttam egy nőt, aki sírva fordult felém, és mint ha a nevemet mondta volna. Nem értettem mit is akar mondani, csak annyit, hogy nagy bajba fogok kerülni, és ha nem szabadítom fel bennem lakozó erőt, akkor meg is hallhatok.

Ekkor egy olyan dolog történt, hogy a gyönyörű szép környezet megváltozott és egy kietlen sivár helyen találtam magamat. Egy nagy sárkányt láttam, mely nekem beszélt, de sajnos nem értettem semmit. Majd az álomnak vége lett.

A Figaró  nevű cicusom rám ugrott. 
 

• Figaró miért csináltad? – na persze választ nem nagyon kaptam csak egy nyávogást és kivonult.

Felkeltem és kimentem a mosdóba rendbe szedni magamar, mivel lassan elmúlt 2 óra. Ami azt jelenti, hogy ideje felkelni enni valamit és indulni a haverokkal a városba, mert meglepetéssel készültek nekem. 
 

• Shau gyere már. El fogunk késni. – na ez volt John a legjobb haverom. Persze jellemző rá, ha itt alszik, akkor siettet.
• Megyek, ne izgulj. Mindjárt készen vagyok, csak a hajamat kötöm fel. – na igen a hajam egyedi, kék színű és hosszú. Édesapám éppen ez miatt is választott ki engem, mert úgy vélte a szürke szemeim és a kék hajam még különlegesebbé tesz. Igaz nem vagyok az a nagyon vékony alkat, de nem is mondhatom magam csúnyának. Pont az, akivel érdemes beszélgetni és jó az ágyban is, lenni.
• Shau gyere már, mert elkésünk. – szólt fel Edd, aranyos srác, ha nem ismerném, akkor biztos bele is zúgnék. Magas jóképű srác és izmos.
• Megyek… - rohantam is, mivel már tűkön ültek a nappaliban. – mehetünk is. – közöltem velük. Amint megláttak mindenkinek elakadt a lélegzete, mivel a hajamhoz lévén öltözködtem fel. Rövidnadrágot vettem fel, mely jól kiemeli az alakomat és mellé hófehér. A felső spagetti pántos fehér felső, mely jól kiemeli az idomaimat.
• Igen mehetünk. Fiúk ne csorgassátok a nyálatokat, hisz nem egyszer láttátok rajta ezt a ruhát. – mondta a legjobb barátnőm, aki direkt ide repült a születésnapomra. Ibi magas barna hajú és szemű lány. Férfi csak úgy futottak utána. Karcsú alakján most egy fekete topp és egy hasonló rövidnadrág volt rajta, mint rajtam csak feketében.

Elindultunk a belvárosba. Tokió gyönyörű szép hely. Életemben nem láttam ennél szebbet. Pedig Magyarország sem egy csúnya hely, de az ottani emberek teszik azzá. 
 

A kedvenc helyemre mentünk elsőnek a parkba, mely a nyár csodálatos pompájával. Idén még jobban kitettek magukért a városszervezők. A park nagyon szépen elrendezett virágokkal ki volt rakva. Egy-két helyen árus és kisebb színpad, ahol bármilyen kültéri rendezvényt le tudtak bonyolítani. Persze nekem mindig is tetszett. S mikor kiderült, hogy édesapám itt kapott állást én voltam a legjobban felvillanyozódva. Mivel kisgyermek koromtól imádtam ezt a várost és a kultúrát. Amikor nyelvet kellett választani, én a japán nyelvet választottam. Mindenki csodálkozott egy kicsit, hogy miért nem angolt vagy éppen más nyelvet szeretnék tanulni. Én egy egyszerű válasszal csak annyit mondtam nekik, hogy én nem szeretnék mást tanulni.

Amikor elkezdtem tanulni, mindenki elcsodálkozott, hogy pár év elteltével felsőfokú  nyelvvizsgát tettem belőle. És amikor meghallottam, hogy ide költözünk, nekem nem okozott gondot, hogy most nyelvet kell tanulnom. Édesapám örült is neki. Hiszen, mint ha a jövőbe láttam volna, hogy kelleni fog egyszer nekem. Én is kaptam munkát, és mindenki meglepődött, amikor bejelentettem, hogy egy iskolában fogok magyart tanítani. A végzetségem megvan hozzá és nekem is jó, ha még jobban tudom kamatoztatni a nyelvi adottságaimat. Ráadásul, még nem is akármilyen iskolában, hanem japán egy kiemelkedő gimnáziumában a Jumyban. Ez világszerte ismert iskola. Az eminens diákjairól és az oktatás magas szintjéről is. S nagyon nehéz bejutni ide, mind diák, mind tanárnak egyaránt. Mivel itt a legjobbak tudnak megélni, mivel itt nem csak oktatnak, hanem az élet kihívásaival is meg kell küzdeniük.

Holnap kezdek, mivel most vasárnap van, és holnap kezdődik a tanév is. Igaz már jártam bent és nagyon közvetlenek a munkatársaim is. Pár diákkal is összeismerkedtem. S mind az én óráimra fognak járni. Igaz, aki itt egyszer megbukik, akkor már el is tanácsolják. Igaz kevés a bukás vagy a gyenge jegy. Mivel minden diákkal a tanárnak külön is kell foglalkozni, ha a gyengébb egy-két tárgyból.  
 

• Shau már megint elgondolkodtál? – Fhauri, aki magas karcsú alakjával kitűnt mindenki közül. Ha Ibi után megfordulnak, akkor ő utána futnak a fiúk.
• Kicsit. Mivel ez a hely mindig elvarázsol. – közöltem velük. Igaz mindenki nyári ruha volt, de a lányok nagyon odafigyeltek, hogy a fiúknak tetszenek. Mivel Ibi minden áron össze akar jönni John-nal, aki sportos és nagyon helyes. Kék szem és fekete haja van. Ibi meg Eddel akar össze jönni, amit nem is csodálkozok, mivel mindenkinek tetszik mindenki. Igaz nekem nem lesz egy ideig pasim, mivel nem kívánok, most senkit. Az utolsó kapcsolatomból kicsit ki szeretném szellőztetni a fejemet. – Hová akarunk menni? – kérdeztem, mivel nagyon kíváncsi voltam már rá…
• Hát mivel te imádod a tengert és a harcművészetet így arra gondoltunk, hogy elviszünk egy olyan helyre, ahol mind a kettőt tudod élvezni, de ahhoz fel kell szállnunk repülőre. – közölte velem Edd.
• És mégis hova akartok engem elvinni? – kérdeztem egy kicsit ingerülten. S persze poénosan. S mind ezek mellett már nyaltam a fagyimat, mivel vettünk.
• Hát Kagoshimába. Ott él egy öreg mester, aki meg tud tanítani pár fogásra és mellette a tengert is, lehet élvezni. – Alis most érkezett mellém. Magas, szőke haja csak úgy úszott utána, mint a nyugodt tenger. Kék szemével mindenkit levett a lábáról. Ő Németországból érkezett ide.
• Az remek, de ezt mikor intéztétek el? – kérdeztem, mire vettem még egy kis fagyit. A meleg miatt is, meg a környék legjobb fagyija itt volt kapható.
• Hát tudod lassan egy hónapja szervezzük, mivel tudjuk mennyire szeretnéd. – mondta, Edd.
• De nekem holnap dolgoznom kell mennem. – mondtam mire mosolyogni kezdtek.
• Hát tudod a főnöködet felhívtuk és elmondtuk mire készülünk. Ő meg bele egyezett, hogy még kapsz egy hetet. – Alis már megint meglepett.
• Csodás. Aranyba kellene önteni titeket, olyan drágák vagytok. – na erre mindenki nevetni kezdett.
• Srácok akkor el kellene indulni, ha ki akarunk érni a reptérre… - közölte édesapám a hátam mögül.
• Apa te is tudtál erről? – szegeztem neki a kérdést.
• Persze. A holmijaid itt vannak össze szedve. – na én erre semmit sem tudtam mondani. Ezt látva a kis csapat lökdösni kezdtek, hogy indulnunk kell.

A reptérre hamar kiértünk. S mellette sokat nevettünk. Apa mindenre gondolt, mivel mindent hozott, amit kelletett. S elmondták a többiek, hogy azért kelletett kijönnünk a parkba, hogy anyu és apu mindent megtudjanak szervezni és persze csomagolni.

Én szokásomhoz híven hamar elgondolkodtam. Még pedig azon, hogy mégis milyen jó csapat jött össze. Barátaim ezelőtt is kevesek voltak, de soha nem voltak olyanok, akikkel ennyire megtudtam volna érteni magamat. Ráadásul még kiállnak mellettem, mindenben. Annyira imádom őket és soha nem akarom, hogy elváljon az utunk egymástól.

Arra eszméltem fel, hogy már kiértünk a reptérre. 
 
 

A kötelező  papírmunkák után már mentünk is a megfelelő kapuhoz. Mivel fél óra volt a felszállásig úgy gondolta a banda, hogy egyik büfébe betérünk, hogy kicsit a szomjunkat oltsuk, ami kicsit túl jól sült el, mivel alig akartak felengedni a repülőre…

1 óra repülőút után leszálltunk a reptéren és mentünk a városba, hogy mihamarabb megtudjuk merre is kell menni az öreg mesterhez. 
 

Alis tudta kit kell keresni a reptéren, így hamar elindultunk a tengerpart irányába, mivel nekem már hiányzott a víz.  
 

A mester háza nem volt olyan messze az áhított tengerpart…olyan 200 m-re, de a pálmafa és a szépen berendezett kert teljesen levett a lábamról. Régi tárgyakkal berendezett kis kert, mely a tradíciókat szépen ötvözik.  
 

• Alis látom megjöttél  és hoztad a barátaidat is. – jött oda egy elég idős ősz hajú alacsony termetű férfi.
• Igen Mester. Had mutassam be neked őket. – a Mester csak bólintott, jelezve, hogy nyugodtan. – Shaurin Shu a legjobb barátnőm és nem rég érkezett Nihonba (Japán régi neve). Ibi Takasima, Fhauri Yuo, Edd Tokima, John Massao. Ők mind olyanok nekem, mint ha testvéreim lennének. Másik dolog, ami miatt most jöttünk, hogy Shaunak jövő héten elkezdődik a munka, és nem lenne szerencsés, hogy elkéssen így is a főnökét kértük meg, hogy még egy hetet adjon neki, mint szabadnap, mivel elmondtuk neki, hogy Takasima – samahoz jövünk.
• Ki lenne az a bizonyos főnököd? – fordult hozzám a Mester.
• Jumy iskola igazgatója Yoo Tokima- sama. – mondtam illedelmesen, mire az öreg elgondolkodva csak annyit, tett hozzá.
• Ismerem. Régen a tanítványom volt. S ha úgy látom jónak, akkor maradtok itt. – mondta a mester, mire mindenki el volt képedve, mivel mindenkinek dolgozni kellene mennie a jövő héttől.
• Mester ki fognak rúgni minket, ha nem megyünk be… - kezdte Alis. Én csak ott álltam teljesen értetlen képpel, mivel semmit sem értettem, de nem csak én voltam így ezzel, hanem a többiek is hasonló fapofát vágtak…
• Ha úgy látom jónak, akkor maradtok, vagy a másik eshetőség, hogy kerestek egy alkalmas házat nekem Tokióban, és ott folytatjuk az edzést. Más eshetőség nincsen. – ezzel az öreg meghajolt és elment… de még a válla fölött annyit közölt, hogy Alis megmutatja a szobánkat.
• Alis mi volt ez? Mit akar az öreg? – kérdezte, Edd, mire mindenki oda fordult, mivel kíváncsi lett volta mindenki, hogy az öreg miért akar minket tovább tanítani.
• Nem tudom srácok, ha tudnám, elmondanám, de amikor megemlítettem, hogy neked most van a születésnapod, és nem tudjuk, mit tegyünk ő javasolta, hogy hozzalak el téged és a többieket. Még képet is kért tőlem, hogy hogyan is nézel ki. Nagyon furcsa az öreg és nem tudom miért?
• Alis tudod jól, hogy én nekem mennem kell… mivel nekem fontos a munkám… és nem akarom elveszíteni. – olyan kétségbe esett képet vágtam, mire a többiek majdnem hanyatt estek.
• Shau ne aggódj, meg lesz oldva minden. Nem tudom, mire készül, de jobb, ha elhelyeszkedünk, mivel a mester nem sokára visszajöhet, és ha nem talál minket edző ruhában, akkor leharapja a fejünket. – így elindultunk a ház felé. Nekem jobbra az első, mely a tengerre néz. Mellém még Ibi került, aki nagyon örült, hogy velem lehet. Mellettem lévő szobába Fhauri és Alis költözött be. A második szobába meg a fiúk. Na igen, mire a csajok már szervezkedni próbáltak, de nem sok sikerrel. Alis megmutatta a fürdőd mely egy melegvizű onsely volt. Ez kicsit kintebb helyezkedett el, de senki nem bánta, hogy kint van. Volt pár cseléd, mely a mester és a mi kényelmünket segítettél elő. Amikor visszatértünk a szobánkba én elkezdtem összepakolni a fürdős holmimat, mivel nagyon le akartam már fürödni a meleg vízben, de egy kopogás megállított engem ebben. Félre húztam a foszumát és a mester térdelt előttem.
• Jöjj! – csak ennyit mondott én meg gyorsan felvettem egy papucsot és követtem, amikor mindenkitől távol voltunk a kart olyan szegletében, mely mindentől és mindenkitől távol folytatta… - Azért hívtalak magammal, hogy elmondjam neked a születésed történetét.
• Maga ismer? – kérdeztem kicsit elképedve. Ő csak bólintott, mire én kicsit megtántorodtam. Nem is tudom mi lett velem, mint ha valami nehezet kezdtem volna érezni a testemen.
• Ismerlek és a családodat is, ismerem. Te egy hercegnő vagy. Egy klán leszármazottja vagy. Többet egyelőre nem árulhatok el, mivel elsőnek fel kell mérnem a képességeidet. Majd utána a többit.
• Kérem, áruljon el még valamit? – kezdtem elég érdekesnek vélni az öreg mondandóját.
• Egyelőre nem. Mivel még nem tudom te vagy ezen a pontosan, akit keresek. – azzal hátat fordított, és vissza fele kezdett menni, mire én lépést akartam volna vele tartani, de mint ha nem bírtam volna vele a lépést. Egy pillanatra, mint ha egy másik alakot láttam volna, mely sokkal fiatalabb és élettel teli férfi lenne az öreg helyén, mely ekkor hátrafordult és annyit mondott, hogy – hamarosan minden kiderül, ne legyek türelmetlen. – ezzel egy időben, mint ha egy állattá alakult volna át, majd ismét az öreggé. Én kicsit érdekesnek találtam, de inkább nem törődtem vele, mert nem akartam magamra haragítani az öreget. Így is kemény egy hetem lesz, nem kell még nekem, hogy még keményebb legyen amennyire, éppen kell lennie.

Reggel én arra ébredtem, hogy egy-két kong hangra mely nem messze tőlem, lenne. Igaz kicsit félre hallottam, mivel az a kong majdnem a kert közepén volt. Az egyik szolga kongatta meg, hogy kellés. Persze mindenki nagy örömére, amikor kiderült, hogy reggel fél öt van.

Gyorsan mindenki ment a fürdő felé, hogy mihamarabb rendbe szedje magát, mivel a reggelivel együtt volt összesen fél óránk, aki kicsit is lassú, már lekési a reggelit és egészen délig éhen, marad.

Az öreg, amikor az ebédlőben meglátott engem a feltűzött hajjal elmosolyodott, majd hellyel kínált a jobbján, mely megtiszteltetés volt. Mivel nagyon senkit sem engedett oda maga mellé. Se, a jobbjára se a balljára. Általában külön étkezett. Én erre teljesen elcsodálkoztam, amikor még beszédbe is elegyedett velem. 
 

• Shau téged más képzés alá foglak tenni, mint a többieket. – én erre se, köpni se nyelni nem tudtam, mivel teljesen le voltam döbbenve.
• Mester, de mi oka van ennek? – kérdeztem, mire ő csak rám mosolygott melytől a hátamon a szőr is felállt.
• Majd megtudod, miért kell neked más fajtaképzés, de addig maradjunk ennyiben. – na ezt nem hagyhatom, mivel alig vártam ezt a külön edzést.
• Fiatalság ketté lesztek bontva. Shau kivételével mindenkit a legjobb tanítványom fog tanítani, míg Shaut én fogom tanítani. – na én itt az állam valahol a tengerpart mellől vakartam fel, mert annyira leesett.
• Mester miért kell Shaunak külön tanulnia? – kérdezte, Edd, mire én is érdeklődve néztem a mester felé. Választ viszont nem kapott rá, csak egy vállrántást. Mint ha ezzel mondaná ki, hogy csak.
• Egyetek, mert kell az erős nektek. Nem sokára elkezdődik. – amint kimondta egy középkorú férfi lépet be az ebédlőbe, mely egyenesen a mester balljára ült le velem szemben. A férfi hosszú fekete haja és fekete szeme volt. A ruhája egy egyszerű hoari volt egy obival megkötve.
• Ő itt Tokymo a legjobb tanítványom. Ő fog titeket tanítani. Kövessétek az utasításait. – többiek egy Hai-t mondtak, mire én még jobban kezdtem sajnálni, hogy nem a többiekkel tarthatok.

A reggeli hamar véget ért. Tokymo intett a többieknek, hogy kövesség, míg nekem az idős Mester intett, hogy menjek vele.

Elkezdődött a kemény edzés. Estére mindig örültem, hogy véget érhet. Mindenki vígan mesélte este, milyen jó volt nekik, de amikor megláttak engem, elszörnyülködtek, hogy nekem mennyire nehezebb lehet. Senki nem értett semmit, hogy miért kell engem ennyire kemény edzésnek alá vetni. Még a mester legjobb tanítványa is megpróbálta jobb belátásra bírni a mester, de semmi eredménye nem lett. Maximum annyi, hogy még jobban kellett csinálnom. Én nekem a hét olyan hamar eltelt, mely eddig soha. Alig vártam, hogy elteljen, de amikor közölte, hogy felköltözik a fővárosba, hogy engem tovább tudjon képezni, mindenkinek a szava elakadt. Senki nem hitte volna, hogy képes ezt a nyugodt környezetett itt hagyni, egy tanítványa kedvéért. 
 

• Mester miért akar oda költözni? – kérdezte az egyik szolga, amikor azt hitte, hogy senki nincs ott.
• Toki csak azért, mert a mostani tanítványom többet rejt magában, amit eddig megmutatott nekem. Ezért küldtelek el a hét elején, hogy vegyél ott egy házat. Sikerült? – na én erre el voltam képedve, hogy a mester miket mond. Soha nem hittem volna, hogy egy idős öregember képes elköltözni csak azért, hogy az egyik tanítványát még jobban meg tudja tanítani, pedig nem is lennék a tanítványa…
• Igen Mester. Sőt egy olyat sikerült megvenni, amihez hatalmas kert társul, mint itt. A tenger mellett lesz és nagyon szép környezett. A Jumy iskolától nem messze. – na én erre még jobban fülleltem.
• Tökéletes. Akkor pakolj, mert mi is megyünk a többiekkel, a többi holmit, majd utánunk hozzák.
• Igen is mester. - Ezzel a szolga elment, míg a mester ott állt és merengett. Egyszer csak megszólalt.
• Shau gyere elő. Nem kell a bokorban bujkálnod. – én se, köpni se nyelni nem tudtam, hogy a mesterem kiszúrt. Én előjöttem, de nem mertem a szemébe nézni. – Most kérdezheted, miért megyek a fővárosba. Elmondom neked, hogy benned sokkal több van, amit mutatsz és az én feladatom, hogy felszínre hozzam. – ezzel ő is elment én meg egy ideig ott álltam, mint egy hülye, majd eszembe jutott, hogy nem sokára megy a gép vissza. Rohantam vissza a szobámba, hogy mihamarabb összepakoljak, de amint beértem láttam, hogy a csajok bepakoltak nekem és rám mosolyognak.
• Köszönöm szépen, hogy segítettetek nekem. – mondtam a csajoknak, mire ők csak tovább mosolyogtak.
• Ez természetem, amikor a mester is megmondta, hogy te vagy a legjobb tanítványa eddig.

Alis szava kicsit szíven ütött, mivel nem is tudtam, hogy az öregnek ennyit jelentek. Akkor tényleg hatalmas áldozatott, hoz miattam, hogy felköltözik a fővárosba. Hallottam a mesterem vezényszavát, hogy mennünk kell. Én megragadtam a táskámat és mentem is kifelé. Az egész úton szótlan voltam és csak azon járt az agyam, miért mondta azokat a szavakat a mesterem. Nem akartam elhinni. Most viszont amennyire nem akarom, de munkámra is kell gondolnom, mivel akárhogyan is, de dolgozni kell. S mivel szeretem a munkámat, így muszáj.

Ekkor a gép megrázkódott én felsikítottam, mire a gép újra egyenesbe jött. Én néztem a fejemből ki, mint a nem tudom mi. Kerestem a többieket, akik hasonló állapotban voltak, mint én. Egyedül a mesterem nézett ki, akit nem érdekkel, hogy a gép éppen pár métert lejjebb ment.

S ekkor újra rázkódni kezdtet a gép és most sokkal jobban veszítettük a magaságot is. Nem értem mi lehetséges, mivel már így is mindenki meg van rémülve… a pilóta közölte velünk, hogy egy nagyobb légörvénybe kerültünk. Megpróbálja a legközelebbi repülőtéren letenni a gépet, mely Tokiótól 100km-re van. Ott majd átszállhatunk egy másik gépre, mert ezzel nem megyünk tovább…

Na éppen ez kellett nekem. Kellett nekem ma éppen visszamenni. Ha ezt apuék megtudják szívinfartust kapnak. Nekem is ilyen szerencsém lehet.