|
Előszó
Ez a történet egy álmom alapján íródott, mely 2009. 05 hó előtt történt, de megíródni csak 2009. július 5-én kezdtem bele, mert sokat rágódtam, hogy megírjam e vagy sem.
Meg kell mondanom, hogy magam sem tudom, miért folytatom az írást, mivel egy évvel ezelőtt azért kezdtem írni, hogy az érettségim sikerüljön.
Sikerült, sőt a magyar szóbelim sokkal jobban, mint amit várhattam volna, de be kell vallanom, hogy nem sikerülhetett volna a tanárjaim nélkül. Kiemelve itt a régi időkből Lovas Bélánét, aki sok erőfeszítés árán, de rábírt az olvasásra és bízott bennem. Őnélküle talán nem sikerült volna. Amikor olyan időszakom volt, hogy nem bírtam csak visszagondoltam azokra az időkre, amikor külön órát tartva nekem segített a helyesírásomat fejleszteni. Persze csak kisebb nagyobb sikerekkel. (inkább kisebbek voltak) Soha nem nézett olyan szemekkel rám, hogy alábecsült volna. Mindig volt egy pár jó szava. Ezért is kezdtem bele az írásba, hogy megmutassam ország világnak, hogy nem vagyok annyira elveszett lélek, mint aminek engem sokan tartanak. Sőt sokan lebecsülnek, mert nem vagyok egy olyan átlagos lány.
Olvassa mindenki, akinek tetszik. Hiszen nem egy átlagos írás, nem egy átlagos lánytól.
Bevezető
Hello Shaurin vagyok. Most lettem 25 éves. Édesanyám és édesapám kiskoromban meghaltak. Soha nem ismertem őket. Én egy csoda folytán megmenekültem a lift szerencsétlenségből. 5-en utaztunk éppen a liftben. A saját bérházi lakásunkban történt a baleset.
Így nevelőszülőknél nevelkedtem fel. Úgy neveltek, mint ha a sajátjuk lettem volna. Sajnálatosan nekik nem lehetett gyermekük, így választották az örökbefogadást. Még kisbaba voltam, így semmire sem emlékszek a balesetből. Orvosok szerint nagyon jó, mert ki tudja milyen lelki trauma maradt, volna utána.
Na de ne is erről beszéljünk. Apukám most hozza a tortát, ami 3 emeletes marcipán torta. Imádom a marcipánt. A barátaim is eljöttek mind egytől egyik, aminek örülök a legjobban, hiszen nem rég költöztünk ide, és elég hamar szereztem barátokat, ami soha nem volt jellemző rám.
Mindenki hozta a nagyszerű formáját a bulin. Jó hangulat, társaság és mellé egy kis alkohol. Igaz nem nagyon szoktam inni, de most én is felöntöttem a garatra, hiszen csak egyszer 25 éves az ember.
Reggelig buliztunk, míg ki nem dőlt mindenki. Igaz én még bírtam volna.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…