Vándorúton...


Az égen egy ezüst fénycsóva szántott végig, majd eltűnt az erdő fái között.
Az erdőben a különös jelenség alakot öltött. Egy gyönyörű hófehér ló alakja bontakozott ki, melynek szárnyai és arany szarva volt, hátáról éppen akkor szállt le egy lány.
- Fuh... Ez meleg volt - szólalt meg a ló.
- Igen... - törölte meg a homlokát a lány is - De miért nem jöttek utánunk?
- Tudod... A mi fajtánk a Pegasi no Uni kánba tartozik, ha valaki egyszer felülhet a hátunkra, onnantól elválaszthatatlanok leszünk. Bárki is próbálna megszerezni minket, előbb meg kell ölnie a gazdánkat. De ha ez sikerül is, azután nekünk kell halálunkig harcolni a gyilkossal. Aztán vagy ő hal meg, vagy mi pusztulunk el a csatában. köztes lehetőség nincs! - magyarázta a ló
- Értem - Miyume elmerengett - Ezek szerini Sesshoumaru nem szeret felesleges csatákba bonyolódni.
- Nem hiszem, hogy ez akadályozta volna - Ruri prüszkölt egyet - Nem érhetett utol minket, mi még a legerősebb démonoktól is gyorsabbak vagyunk, meg lassították volna az útitársai is.
Mindketten nevetni kezdtek, visszagondolva a kis varangyszerű lényre. Majd lassan megnyugodtak, és bűnbánó arccal néztek maguk elé.
- Nem illik kinevetni senkit! - mondta ki Ruri a gondolataikat.
- Nem - állapította meg Miyume is - Mond Ruri... Ezek szerint én vagyok az első, aki a hátadon ült? Úgy értem még a bátyám sem...
- Igen! Te vagy az első és az egyetlen mától fogva.
- Értem - Miyume szétnézett - Most mit csinálunk?
- Keressünk szállást a közeli faluban! - szaglászott a ló, majd megrázta magát és újra egyszerű fekete ménként pompázott.
- Rendben! Induljunk! - szólt Miu.

Sokáig meneteltek és csak sötétedéskor érték el a falut. Mindketten kimerültek a menekülés hevében, ezért csak lassan tudtak haladni. Még Ruri az alakváltástól, Miyume az aznapi izgalmaktól fáradt el.
Estére elérték a falu határait, majd a legszélső házat, mely kopott volt és kicsit rozoga, de látszott, hogy rendben tartja az ott lakó. A lány bekopogott.
- Ki lehet az ilyen késői órán? - bentről egy kedves idős asszony hangja hallatszott ki, majd megjelent a hozzá tartozó személy is.
- Konbanwa! - szólt Miyume
- Neked is gyermekem! - köszönt vissza az anyó - Gondolom szállást keresel ilyenkor?
- Igen! Az én nevem Miyume!
- Gyere csak be! Van hely bőven kettőnknek. - Miyume tétovázott. Az asszony ekkor észrevette a lovat is. - Hátul van friss széna a lovad számára. Ott meg is tudod kötni.
- Köszönöm a kedvességét, de nem szükséges megkötnöm, nem fog elkószálni.
Az anyó meglepődve nézett a lányra, majd így szólt.
- Rendben van gyermekem. Egyébként hívj csak nyugodtan Koena-anyónak. Errefelé mindenki így szólít. Itt én vagyok a falu papnője.
- Domo... Koena-anyó.
Miyume elbúcsúzott Ruritól, majd bement a házba. Sokáig beszélgetett az anyóval és megtudott pár dolgot az anyóról, ugyanúgy, ahogy az anyó is róla, hogy vándorlásban van és szellemirtással is foglalkozik, valamint hogy tud egyet-mást a gyógynövényekről is.
Végül nyugovóra tértek és Miyume megígérte, hogy másnap segít az anyónak, közben ő tanítja majd tovább, amit tudnia kell még.

Másnap reggel hangos kiabálásra és nyihogásra ébredtek. A késő esti beszélgetés hosszúra nyúlt, így mindketten elaludtak. A nap már magasan jár, bár még csak kora délelőtt volt.
Miu azonnal tudta, hogy valami történt Rurival, hiszen ő nyihogott. Magára kapkodta ruháit és azonnal rohant kifelé.
Néhány falubeli paraszt próbálta befogni Rurit, aki megpróbált ellenállni úgy, hogy nem fedte fel démoni mivoltát.
- Mégis mi a fene folyik itt? - kiáltotta mérgesen Miyume - Mit akarnak maguk az ÉN lovamtól?
A falubeliek furcsán néztek a lányra, majd előlépett egy férfi, aki be akarta fogni a lovat.
- Méghogy a tiéd! - mondta - Ez az éjfekete kanca tőlem szökött meg az éjszaka!
Miyume gonoszan elmosolyodott.
- Szóval az öné? - mondta - Talán azt is észrevette, hogy ez az éjfekete ló csődör? - majd még gúnyosabban nézett, mikor a falusiak elképedtek és a nagyszájú férfi ellenőrizte, hogy ez a ló valóban egy csődör.
- Rendben van! - mondta, a tévedés beismerésének leghalványabb jelét se mutatva - De akkor hol van az én lovam? - kérdezte parancsolóan.
- Nem tudom! Miért kellene azt nekem tudnom? - mondta Miyume dacosan - Nézze meg talán a réten, biztos kedve szottyant egy kis friss fűhöz!
Miután a parasztok elvonultak keresni a lovat, Miu mint aki jól végezte dolgát visszavonult a házba, útközben megsimogatva Rurit.
Az anyó odabent aggódva figyelte a lányt, amit Miu is észrevett.
- Mi a baj Koena-anyó?
- Lányom! - tördelte a kezeit - Tudod, hogy a falufőnök legidősebb fiával beszéltél így!
- És ez miért baj?
- Mert elég furcsa fickó! És ha jól sejtem, a falufőnök kíváncsi lesz rád! Hiszen szép vagy és erős is!
- Mire céloz ezzel, anyó? - nézett rá a lány.
- Tudod... Hogy is mondjam, a falufőnök mindig erős asszonyokat választott a fiainak, és hát...
- Elég! Én nem leszek holmi falufőnök fiának az asszonya! - majd a lány észbe kapott és megenyhült - Ne féljen Koena-anyó, meg tudom védeni magam.
A nap további részében gyógynövényeket gyűjtöttek az anyóval és Miyume sokat tanult az idősödő miko-tól. Hogy a falufőnök felkeresse, arra már nem volt mód...

Másnap reggel is hangzavarra ébredtek, de Miyume tudta, hogy most más a helyzet és baj van.
Felkapkodta ruháit, melyek szorosan simultak testére. A ruha kék-fekete újatlan volt vörös szegélyekkel és combjáig ért. Miután felhúzta hosszú kötős csizmáját, felcsatolta az alkarvédőket is. Helyére tette kardját és az íjat, nyilakat a kezébe vette. Sietve kirohant a kunyhóból. Áldotta szerencséjét, hogy az anyó tegnap még lefekvés előtt több fonatot készített hajából és szorosan összefogta, mert így nem zavarják majd, ha harcra kerül a sor, ami több mint valószínű.
Amint kiért szörnyű látvány fogadta. Rengeteg falusi feküdt holtan a földön és több fiatal lány is egy helyre volt terelve.
Éleset füttyentett. Tudta azonnal cselekednie kell, amint meglátta az öreg papnőt is harcolni és hogy mekkora bajban van. Épp egy démon tartott felé. Ruri pillanatokon belül mellette termett és ő felpattant a hátára. Azonnal az öregasszony előtt teremtek, és a ló felágaskodott a démon előtt, majd az utolsó pillanatban az kitért a veszélyes paták elől.
- Megállj! - szólt a tömegből egy démon, aki a csapat vezére volt - Ki vagy te? - kérdezte a lánytól - És mi okod védeni ezeket az embereket?
Mint a csapat valamennyi tagja ő is ember kinézetű démon volt. Azonnal felmérte, hogy a lány ember és nem a falusiak közül származik, de valami furcsát érzett benne. Erőt amit nem várt el egy onná-tól.
- Az hogy ki vagyok nem számít! - felelte makacsul Miyume - Az ok pedig, elég annyi csak, hogy ti démonok itt öldököltök!
- Rendben van! Ha engedelmes leszel és önszántadból velünk jössz, meghagyjuk a többi falusi életét! - ajánlotta a démon.
- Még mit nem! - horkantotta Ruri, amit csak a lány értett.
- Rendben van! Veletek megyek a falusiak életéért cserébe! - válaszolta Miyume.

Miután minden elrendeződött, már ha ezt annak lehet hívni - a faluban mindenhol holtak, az élők egy helyre húzódva, még a démonok összeterelték a fiatal lányokat - végül a csapat elindult.
Időközben Miyume a többi lánnyal együtt sétált, de lovát nem engedte, mikor a démon el akarta venni, az most mellette sétált a menettel együtt.
Miyume jól megfigyelte a démonokat. Mindegyik emberi alakban volt, tehát erősek. Viselték a rájuk jellemző démonjegyeket és mind férfiak voltak. A lány jól megnézte a hadvezért, aki a csapatot irányította, és akivel megegyezett a falusiak életéről. Jó testfelépítésű és erős démon, aki kitűnt a többiek közül. Arca Miyume megítélése szerint meglehetősen férfias és markáns volt, ezt még ő is elismerte. Arcán két vörös méregcsík húzódott a jobb oldalon, szemei a tenger kékjére emlékeztették, hosszú haja magas lófarokba volt fogva és vörösen ragyogott a napfényben.
De ez még nem vette le Miyume-t a lábáról. Tudta, hogy parancsot teljesítenek és ha ez így megy tovább, akkor ő is rabszolgaként végzi. A nap hátralevő részében próbált kitalálni valami okosat, de semmi ésszerű nem jutott az eszébe. Más sötét este volt, mikor a hadvezér egy kis pihenőt adott nekik.
Miyume fogta magát és odament hozzá.





--------------------------------------------

Pegasi no Uni - saját kitaláció, az egyszarvú (Unikornis) és a szárnyas ló (Pegazus) társítása
Konbanwa - Jó estét!
Domo - köszönöm
Miko - papnő
onna - asszony (durva)