• Kérlek gyertek beljebb. – mi úgy is tettünk, amire a királynő kért minket.
• Királynő köszönjük a vendéglátást. – mondtam, de közben meghajoltam előtte.
• Semmiség, hiszen visszaadtátok a testvéremet, s ez mindennél többet jelen számomra. – itt egy levegőnyi szünetet hagyott, majd folytatta, majd így folytatta. – Tudjátok lenne itt még valami. Eleonórának a gyermeke nem is olyan sokára eléri azt a kort, ami a legfontosabb a Silis lakóinak. Az erejük most fog kiteljesedni. Testvérem sem tudja hol az is lehet a gyermek. Ami még jobban aggaszd, hogy ha a Földön van akkor hatalmas bajok származhatnak belőle. Mivel ekkor az ereje megsokszorozódik és nem tudjuk milyen hatás lehetséges. – lélegzetnyi időt hagyott, de én ezt kihasználtam.
• Hogy-hogy nem tudjátok, hogy hol a gyermek? Hiszen az apjának kéne tudnia! - mondtam, majd vártam, hogy mi is lesz a reakció.
• Tudom, csak az a baj, hogy Eleonóra elvesztette az emlékezetét és mink Silisiek nem tudjuk kitől származik a gyermek. Így várnunk kell, vagy ha az apa előkerülne akkor lenne esélyünk, de így sajnos nem. – itt elszomorodott, mert gondterhelt lett e felesőség miatt.
• Talán én tudnék segíteni. – jött egy hang a hátam mögött. Nem volt más, mint az apám.
• Tudjátok, megesketett Eleonóra, hogy soha nem fogom elmondani, de azt elfelejtette említeni, hogy ekkora gond lehetséges. Tudtam, hogy nem lehetünk örökre együtt, mert csak addig lehetséges az együtt maradásunk, míg a gyermek meg nem születik. Eleonóra közölte is velem. Nem bántam, mert szerettem. Annyit tudtam, hogy amint megszületik a gyermek, Eleonórának kell egy hely ahol magányban lehet, ez a hely a kertemben volt. Egy titokzatos kis hely, ahová csak a kiválasztott léphetett be. Én is csak egy adott időszakban láthattam meg és lehettem vele együtt, mint egy szellem. A gyermeket sajnos születése után meg kellett válni tőle, mivel a vének tanácsa két választás elé állítatott, miszerint ha nem ölöm meg a gyermeket, akkor mind a hárman meghalunk. Én nem tudtam megtenni, mivel csak a vérem. Így a növekvő erejét egy varázslattal elrejtettem, mint ha nem is létezett volna. Adtam neki egy medált, s ha elég idős lett volna, az felfedte volna az erejét és kilétét, de ezt sajnos a gyermek soha nem kaphatta meg, akire rábíztam nem adta át a családi örökséget, ami nem sokkal rá, hogy odaadtam neki visszatért a tulajdonomba, így tudtam kevés esélyem van ahhoz, hogy megtaláljam, de nem bántam, mert legalább életben van. Múltak az évek és Eleonóra egyre jobban elfelejtett. Már nem tudta, ki is vagyok. Így megfogadtam utolsó két harcost képzem ki és utódjaim lesznek. Már nem volt értelme annak, hogy keressem a gyermekemet. Egészen addig nem is reménykedtem abban, hogy megtalálhatom a gyermeket, míg egy csoda folytán ő jött el egy összehívott ülésre. Valami azt súgta, ha nem mentem meg most, akkor olyan kezdi el tanítani, aki mellett nem bontakozhat ki. Így is lett. Magam mellé fogadtam, mint tanítványt, vele egyben egy másik gyermekkel, akinek a temperamentuma hasonló volt, mint az övé. Mind a kettő tüzes, de mégis volt valami titokzatos erő köztük, amit szinte mindenki észrevett. S aki nem ismerte fel meg is ilyet, mivel eddig ilyen hatalmas erővel senki nem rendelkezett egészen addig a napig. Ráadásul akit ismertek annak is annyira megváltozott az ereje a másik láttán, hogy a többszörösére nőt, s csak megpillantották egymást, de az éppen elég volt ahhoz, hogy örök hűséget fogadjanak egymásnak. Elvittem magamhoz a két fiatalt és képezni kezdtem egészen, a második napig, míg az egyik el nem futott és a másik követte. Eltűntek a szemek elől és senki nem találta, még én sem. Ez megrémisztett egészen, addig míg meg nem tudtam a dolgokat. 45 évnek kelletett eltelnie ahhoz, hogy kiderüljön ki is a gyermekem az óta, már kész nő lett belőle, s lassan szülő. Titok övezi a gyermek fogantatását, mint az is, hogyan lehetséges az, hogy mindenki meg akarta ölni mégis sikerült mind a négyünket felhoznia ide a Holdra. Lassan mindenkinek kiderül ki is a gyermek. S nem csigázom az idegeket és elárulom. Fay kedvesem te vagy a Silisi gyermek akitől a Földi ember és Midori tart, mert te félig Midori, félig Silisi vagy. Bocsásd meg, hogy eltitkoltam ezt, de meg kellett fogadnom édesanyádnak, addig nem mondhatom el, míg a Földön vagyunk. – apám odalépet az édesanyámhoz, és letérdelt hozzá. – Bocsásd meg kedvesem, hogy nem tartottam meg a titkot, de ha tényleg kiteljesedik a Silisi vér a gyermekünkben, akkor jobb ha tud róla. – visszafordulva a királynőhöz intézte a szavait. – Mi fog történi a gyermekemmel? S az unokámnak lesz valami baja?

• Ne aggódj, itt Silis Földön az ereje nem fog olyan módon gondot okozni. Igaz megszegtétek a törvényt, de a jóslat aminek be kellett következnie. Ez ellen senki nem tud mit tenni. Lenne mód megakadályozni, de nem vagyunk gyilkosok, hogy megtegyük, s most már még egy élettel több. John van módja, hogy te is megkapd azt az erőt, mert a szíved pont ugyan olyan sok szeretettel és jósággal van tele, mint Fay szíve. Akár milyen hihetetlen, de Tomas neked is van megoldás. Így a család együtt lehet, itt Silis Földön. Tudom vissza kell térnetek, majd idővel a Földre. Annak sok év, de akár évezredeknek kell eltelnie, hogy vissza tudjatok menni. Az átalakulás ma fog végbemenni, s ahhoz a templomba kell mennünk. Ott az erődet a szent falak fel tudják fogni. S akkor egyben ha ti is akarjátok, át tudtok változni. Így a törvények nem kell figyelembe venni. Eleonóra nem emlékszel most sem? – kérdezte a testvérét a királynő
• Tudod, már valami emlékfoszlányok előjöttek egy újszülött gyermekről, aki nem rég született meg. Utolsókat mosolyogtam rá. Majd meg szakadt a szívem, hogy el kell válnom tőle, de abban az esetben az volt a legjobb. S ha tényleg Fay a gyermekem akkor hamarosan megtudjuk, mivel az ereje, mint az én erőmön, mint a tieden kedves testvérem felül fog múlni. Tudjuk pontosan jól, hogy Silis földjén mi ketten vagyunk a legerősebb angyalok. Ezért történhetett meg az a csoda, hogy csak az emlékezetem és majd 100 éves álomra lettem ítélve. Főpap kérlek vezess most rögvest a szentélybe. Hamarosan elkezdődik érzem. – ezzel a főpap vezetésével elindultunk a szentély felé.

Én körbe sem mertem nézni, míg végig mentünk, csak a belsőmmel vívtam meg a harcot, s ha veszítek nem tudom mi lesz. Nem sok idő lehet addig, míg ő kerül felülre. Nem tudom mi lesz a végeredménye, de remélem semmi gond.

Elérve a szentélyhez, s beléptem rajta. Tudtam ha belépek nem lesz visszaút, mostantól a sorsom meg van pecsételve. Nem tudtam mi lesz velem pontosan. Csak arra lettem figyelmes, hogy Johnt és apámat kérdezik meg, hogy akarnak e ők is átváltozni. Mind a két férfi habozás nélkül az igent mondta, szívük szerelmével kívánnak lenni és nem ellene és messze távol. Mind a kettőjüknek elege volt a sokévnyi magányból, de leginkább apámnak, mivel mióta ismerem egyre öregebbnek tűnt. Nem tudtam mi lehet ennek az oka egészen a mai napig. Kicsit haragudtam rá, mert nem mondta el pontosan a dolgokat, de meg is értetem, hiszen mindenki életével játszott. S ez ami nem minden, most már az unokája a legfontosabb. Arra eszméltem, hogy a főpap odaállít a kör közepére. Körbenéztem és akkor vettem észre, hogy a falak mentén vannak oszlopok és azon ősi motívumok. A tetején van egy lencse, ami megtöri a fény útját és a motívumokra veti rá. Ősi jól kiszámított tudomány. Ennél pontosabban még a mai tudósok sem tudják. S ahogy látom minden technikai fejlesztés nélkül van. Ez bámulatos, mint az ősi Egyiptom vagy éppen a Maják vagy az Inkák. Soha nem lehetne úgy kiszámítani ezeket a dolgokat, mint ők.

Megkezdődött engem körbevett egy fehéres fény, ami által bevonva érdekes dolgot tapasztaltam meg magamon. Én láttam mindenkit, és a történéseket is. Előttem egy szépséges ékszer bontakozott ki. Megérintettem, ami hatására a hajam megváltozott. Arany hajam lett ezüstös csíkokkal. Alkatom megnyúlt. Csodálatosan szép nő lett belőlem, s mint ha meggyorsult volna az idő mivel a hasam megnőtt. Nem is tudom most megállapítani hányadik hónapban lehetek, de ez nem is érdekkel annyira, mint hogy a küldöm folyamatosan változik. A kő most már egy virág lett, ami bele ment egyenesen a brossomba, amit akkor kaptam amikor az a kis mitugrász átváltoztatott és minden elkezdődött. Érdekes dolgot vettem észre, mint ha az idő szempillantás alatt megállt volna. Én nekem akkora lett a hasam, mint, aki mentem szülni készül. A fiúk is velem együtt változtak át, s érdekes, hogy angyalszárnyaimat tudtam irányítani, amit most vettem csak észre. El tudom tüntetni, hogy ne okozzon gondot senkinek sem, ha le kell mennem. Johnnak is megváltozott a haja neki leginkább ezüst alapon arany csíkok és a szeme ezüstben pompázott. Magassága megmaradt, ami még jobban tetszet, mint eddig. Édesapámra tekintve, majdnem ott estem hanyatt. Teljesen megváltozott arany haja és arany szeme tökéletesen harmonizált. Az alakja megfiatalodott, s mint ha a régi önmaga lenne. Édesanyám megváltozott. Haja ezüst lett a szeme szintén és hasonlított rám, de mégis másabb volt. Gondolkodni kezdtem, hogy nekem milyen lehet a szemem színe, mivel azt nem láttam. A hajamat jól láttam, hogy megnőtt egészen a talpamig ért feltűzve is. Meglepet ez a változás, hiszen soha nem gondoltam volna, hogy ilyen leszek, mint egy angyal. A királynő szívből nyugtázta, hogy nem esett bajunk a gyermekemmel, de ekkor hatalmas fájdalmat éreztem a hasamban. Láttam elfolyni a magzatvizet, tudtam elkezdődött. Roskadni kezdtem lefelé, amikor John elkapott és az ölébe véve rohanni kezdett velem a szobámba. Nem sokkal rá megjelent egy orvos is, aki mindenkit kiküldött csak az édesanyám és a királynő maradhatott bent. A férfiaknak ki kelletett menni. Egy cseléd jött be és kifelé, hogy a vizet és egyéb dolgokat hozza vigye. Én csak ordítani tudtam a fájdalomtól, de bő 12 óra szenvedés után megszületett a gyermekem. Ekkor azt tudtam egy lesz, de tévedtem. Egy gyönyörű kislánynak adtam életet, de nem sokkal rá jött a következő fájdalom. Nem tudtam mi lehetséges, de nyomnom kelletett nem volt időm gondolkodni sokat. Ekkor lett meg a kisfiam. Apukát és a nagypapát beengedve rögvest azt kérdezték mi is lesz a két kicsinek a neve. Én közöltem, hogy a kisleánynak Fay Elizia, míg a kisfiúnak Honeykin John lesz a neve az apja után. Mindenki meghatódott, de amint megláttam a kicsiket sírva fakadtam. A lányomnak a haja teljesen tejfehér volt, s a szeme ezüstösen ragyogott, míg a fiamnak aranyban pompázott a haja és egy tincs volt ami tejfehér, addig a szeme ezüst maradt.

Mindenki gratulált a gyermekünkhöz, hiszen ilyen szépeket soha nem láttak a Silis földjén. A jóslat eredetileg egy gyermekről szól, de az élet másképpen rendelte el.

Tudtam, ha felnőnek teljesen mások lesznek, mert ők igazi Silis vérűek. Ezt éreztem. Sajnos nem tudtam ekkor milyen sors is lesz az övéké. Én boldogan fogtam meg a gyermekeimet és boldogan ringattam el őket álomba. Az orvos megnyugtatott, hogy minden renden van, mert a Silis gyerekek mindig ilyen korán jönnek a világra, de ezt nem tudtam pontosan mit jelent. Elméletileg alig voltam 2-3 hetes, de most ez érdekkelt a legkevésbé.

2000 évvel később…

Több, mint 2000 éve élek a Hold gyönyörű felszínén, de nekem hiányzik a Föld csodálatos tájai. Igaz már nem tudnék a Földi légkörben élni, mert ez alatt az idő alatt láttam, hogyan pusztul a Föld. Minden egyes élőlényét megölték és mára csak a mesterséges műételekkel tudnak táplálkozni és a víz, ami eddig kristálytiszta és gyönyörű volt. Mára mérgező és előállítják, mivel a Földön nincs egyetlen egy életforma sem, aki meg tudná emészteni. Sajnos idáig halat a kor. Az emberek több mint egyharmada meghalt a legutolsó majd 150 évvel ezelőtti háború során. Én sajnálni tudtam őket. Láttam a háborút és teljesen úgy éltem meg, mint ha ott lettem volna. S most egy nagyon rossz dolog kezd kibontakozni. Egy idegen civilizáció kíván letelepedni, ami minket Silis embereket is veszélyeztet. Erős a védőmezőnk, de nem tudni mennyire egy teljesen idegen fajjal szemben.

Midoriak nem tettek semmit pedig pontosan látták a pusztulást, de nem azt hitték rájuk nem lesz, majd veszéllyel, hiszen magasabb életforma. Tévedtek. Nem elég, hogy nem tettek semmit, de amikor az első sereg megérkezett nem tudtak mit tenni. Az erejük gyenge volt. A legvénebbek ereje is gyengének bizonyult. Mi megerősítettük a védőburkot így nem vettek észre minket, de ebben a két gyermekem és mi a férjemmel vettük ki a leginkább a részünket. Mivel a pajzs gyenge volt, de amikor az erőnket a pajzsba engedtük, így oly mértékben megerősödött, hogy nem volt gond. Viszont nem hagyhatjuk ott a mezőt. Mély kóma állapotba kerültünk, hogy a népet megmentsük a pusztulástól. Angyalok vagyunk, de nem tudunk mink sem mit tenni ilyen néppel, aki pusztítani akart és nem békésen élni. Egyre ők viszont nem számítottak, hogy az öreg természet mindenre megadja a választ. A legkisebb élőlények okozták a gondot, mivel az idegenek az emberek és Midorik vérét akarta elszívni ezzel is az életerejüket és tudásukat gyarapítani, de arra nem számított, hogy amit az ember és a Midorik több évmilliók során kivívtak maguknak tiszteletet és védettséget ők ezt nem kaphatják meg. Mindhiába, de valamit az öreg természet is tud.

Én ez idő táján, ahogyan minden veszély elhárult fejlesztettem a képességeimet, mint az eddigi időkben. Nem nagyon tudtam mit kellene még fejlesztenem, de valami olyan érzésem támadt jobb ha teszem, mert lassan eljön ennek az univerzumnak is a vége és menni kell. A népemet el kell vinnem valahová, ahol biztonságban lehet. Leginkább a gyermekeimet, akik erős harcosokká váltak, de mégis megrémített az a tudat, hogy meghalhatnak. Magam biztonsága soha nem érdekkelt. Ez tanúskodott az is, hogy Nihori titokzatos halála után Kag vette át a helyét, de nem bizonyult méltó utódnak, így a vének tanácsa döntött és mivel az én családom volt a legközelebbi hozzátartozó így engem jelölt ki, mint Silis méltó jogos uralkodójának. Valami csoda folytán, még Kag is helyeselt, de nem tudtam miért. Csak akkor értettem meg, amikor megjelent előttem egy pálca a fény pálcája. A jóslat lassan beteljesedik, mondta az egyik főpap. Nem tudtam mire kellene vélnem ezeket a szavakat.

Sejtettem hamarosan minden kiderül.

Gyermekeim 2000. életévét betöltve váltak arra jogosulttá, hogy elmenjenek és szerencsét próbáljanak, ahogyan a földi szokás szerint tanultam. Itt viszont próbatétel miszerint, ha erősebben és sok tapasztalattal térnek vissza, akkor méltóak a trónra, de ha nem akkor hasonlóan járnak, mint Kag, akit sajnáltam, de ő megnyugtatott, hogy ennek így kellett lennie, mert ő ezen a próbán elbukott. Mind minden fiatal harcosnak e próbatétel egyben az új életterünk felkutatását segíti elő. Tudja mindenki, hogy lassan a nap vége felé jár. Akkor mielőbb kell egy új lakhely, ami messze távol lesz ettől a helytől.

Büszke voltam a gyermekeimre, akik pontos hasonmásaivá váltak nekünk. Talán a kis Fay nem lett olyan, mint én, aminek örültem. Mindenki tisztelte és örült annak, hogy ilyen fiatal hölgy lehet, majd egyszer Silis föld uralkodója. Mindhiába itt Silis Földjén a férj, mint király semmi hatásköre sem volt. Mellette állhat és akár életét kellett adnia a feleségének a királynénak, de nem a király irányította a bolygót. Ez egy ősi mítosz szerint Selena úrnőhöz a Hold első uralkodójához kapcsolódik. Valami csoda folytán került a Holdra és alapította meg Silis Földjét. Ő adott életet titokzatos módon az összes Silisiai embernek. S ami a legfurcsább, hogy senki sem, testvére senkinek sem. Nem tudni milyen mítosz ez, de csodálatos.

John az idők során egyre délcegebb lett. Nem tudtam mi oknál fogva, de még jobban szerettem, mint amikor feleségül mentem hozzá. A teste még jobban kiduzzad az izomtól, ami következménye a sok edzés. Igaz én sem panaszkodhattam, mert nekem is volt mit a tejbe aprítanom. Sok Silisi mellett kitűntem, pláne nő létemre. Nem volt megszokva az, hogy egy nő pont ugyan olyan jó harcos, mint a férfi társai. S ezt tetőzte, hogy királynő lett belőlem. A sok államügyek mellett, még ott maradt a sport, s kevés időnk volt kettőnkre, de azt mindvégig kihasználva, újabb utódot akartunk összehozni, de sajnos az idő nem így akarta. Sajnos a Silis nőknek van egy átkuk, csak minden ötezredik év után tudnak gyermeket szülni. Ezzel is fent tartva az örök egyensúlyt. Mivel halhatatlanok voltak. Őnekik tényleg semmi és senki sem tudott ártani. Ezért volt tilos a más néppel való éringezéssel. Most, mint királynőnek nekem is ez volt a feladatom. Keményebben bűntettem, mint az elődjeim, de ezzel kivívtam a tiszteletet. Erős uralkodót jobban szeret a nép, mint egy gyengét.

Abban reménykedtem, hogy a gyermekeim is hasonlóak lesznek.

• John kérlek gyere ide. – kértem a férjemet, mint egy kis kutyus.
• Mond édesem, mi a gond, semmi csak jó lenne kimozdulni, csak kettesben lennünk. Rég mentünk el valamerre is. – mondtam, s közben magamhoz húztam.
• Jó lenne nekem is, de tudod az ország a legfontosabb. Utána jövünk mink. – ezzel elszomorodott, mert ő is kettesben akart maradni, mint én.
• Akkor mire várunk. Átadom egy röpke időre Kag-nak az uralkodást. Elmegyünk valamerre a világegyetemben, hiszen ott vannak a Mars szövetségeseink. Annak az egyik holdját úgy is ide adták ajándékba. Mint egy jelkép, hogy ők nem akarnak gondot, bajt. Békében akarnak velünk élni és ha kell harcolna velünk együtt.
• Igazad van. Beszéld meg a többiekkel és már mehetünk is. – mondta és már jobb kedve lett attól a tudattól.

Én bólintottam, de sajnos nem jött össze, mivel a királynő nem mehet el. Így várnom kelletett, mire eljön az én időm.