Emlékek tengerében Régi emlékek... 2078 van. Mindenkinek teljesen természetes az itteni dolgok. Azt mondhatnám boldognak kellene lennem, pedig nem vagyok az. Mitől? De inkább kitől... A férjem nem rég halt meg. Természetes halállal. Igaz ő és én is inkább egy csodálatos manőver végén akartunk egy rossz mozdulatsor és már zuhantunk is volna, de nem ez történt. Nem tudom miért, de én túléltem a szeretett férjemet, amit nem is akartam. Had mutatkozzak be nektek mivel én foglak végig vezetni egy egy történeten. Sora Naegino vagyok Kaleido Star és boldog feleség egészen mostanáig. Mivel már ha jól számolom 89 éves vagyok és nem sokára töltöm a 90-et. Szeretett férjem akit nemrég veszítettem el 95 éves korában halt meg. Szenvedélyes életünk volt. Tele sok sok szerelemmel és szenvedéllyel amit egymás után tápláltunk és soha nem untuk meg egymást. A családunk elég szép számban van már mára, mivel 20 éves se voltam, de megszületett az első gyermekünk így márt már az ükunokák is megvannak aminek nagyon örülök. Kop... Kop... Kop...- zökkentett ki az ajtó kopogása. Tessék! Á, a kedvenc dédunokám mi járatban? Itt hagyhatnám a két kicsit? Persze hiszen nagyon szeretem őket. Tudom, de ők meg sokat halottak a múltról, hogy mit is dolgoztál a nagyapával. Már rágták a fülemet, hogy mikor fogod elmondani nekik is. Ó Sophi mit meséltél ennek a két gézengúznak? Semmit nagyi, csak megtalálták a régi archívumot és nem tudtam őket lebeszélni, hogy ne rakják be... Értem. Akkor gyertek mesélek nektek. Hurááá a mese!- Örült meg a két gézengúz. Hol kezdje a nagyi?- Kérdeztem őket, hiszen nem tudtam mennyit is tudnak a múltamból... Hát az elejétől... - kezdte nekem a kis Sophi, mert a családban szinte hagyomány lett, hogy minden első szülött gyermek közül aki leány gyermek lett Sophi nevet kaja. Ezt még szeretett férjem adta nekünk ezt a hagyományt. Jó akkor elkezdem és jól figyeljetek!- Mondtam és egy mély levegő után folytattam is a mondatomat.... Hát még kis gyermek voltam kisebb mint most ti ketten most. A valódi szüleimmel ép Amerikában voltunk és meglátogattuk a híres Capa Mary városát, hogy az ottani nagy színpadon lévő előadást megnézhessük közösen. Akkor varázsolt el a színpad. Mennyire pontos és szép ugrások, és manőverek, az életüket kockáztatják egy egy manőverrel, ha eltévesztik. Sokszor nem volt háló alattuk. Ami sokszor végződött halállal. De, akkor ránk mosolygott a szerencse is, és egy nagyon szép előadást láttunk ami örökre az emlékeimbe égette magát. Akkor és ott döntöttem el, hogy én is artista leszek, mert láttam az emberekben a boldogságot amikor eljöttek onnan. Csodálatosan szép volt. De, bekövetkezett az életemben a legelső olyan tragédia amit soha, de soha nem tudok megemészteni. Meghaltak a szüleim. Egyetlen egy kép maradt meg róluk és ami közös is, az nem más, mint amikor az előadás után készült kép. Ezen boldog és szép család voltunk, de valami oknál fogva a halál elragadta tőlem a szeretett szüleimet. Nagyon nagy törés volt az életemben hiszen elég fiatalon vesztettem el a szüleimet és ott volt még a kis Yumi is. Igaz 6 év van közöttünk és hát így egy még rosszabb volt. De, mivel voltak rokonaink így hozzá attak mind kettőnket. Aminek örültem, de én nekem akkor is törés marad, hogy igazi szüleim halottak. Igaz a pót- anya és apa mindent megtett és mindenben támogatott engem. Így az álmomat is. Féltettek, de nem akartak akadályozni semmiben, mert sokáig csak ezzel tudunk kommunikálni, mert másról nem voltam hajlandó beszélni. Csak az ottani életről ami csodálatos és szép. De, be kellett látnom, nem csak az van és másról is kell beszélnünk, mint az artista élet. Igaz már 6 éves voltam, a szüleim halála előtt beírattak az iskolába és az volt az egyedüli ments váram. Hát igen. Hosszú és nehéz kezdetek voltak, de olyan jól csináltam, hogy egy egy helyi Japán cirkuszban felléptem és sikert arattam már elég fiatalon. Igaz nem akkorát, hogy eljuthasson a országon kívül. De mégis mindenki bennem gyönyörködött és rólam beszélt. Igaz ez mit sem segített abban, hogy a szüleim már nem láthatják. De abban reménykedtem, hogy a mennyből figyelnek engem. Yumi kishúgommal mindig megpróbáltam jó nővérke lenni vele, mert csak mi ketten voltunk egymással. 10 éves lehettem amikor kaptam egy fellépési kérést Franciaországba a nagyon neves Curryn cirkuszba. Midori a nevelő anyám nagyon jól tudta mennyire fontos ez nekem és elkísért a húgommal együtt. Ott találkoztam elsőnek a 16 éves Leon Oswalddal, Yuri Killiennel és Sophi Oswalddal is. Leonnak már akkor olyan olyan szép hosszú ezüst hajzuhataga volt és azok a csodálaton füst szürke szemek, minden ember csak ráemelte a tekintetét. Már akkor a lányok és a nők ideálja volt. Messze ütötte a sok sok nagyon jó artistákat. Egy igazi tehetségnek nyugtázták el. Nagyon keveseknek nyílt meg, mert nagyon bizalmatlan volt. Sokan akarták kihasználni a szülei révén. Hiszen a szülei gazdagok voltak. Sok olyan hír röppent fel, hogy csak a szülei pénzének köszönhető ez a hírnév vagy valaki segít neki. De ő ezekkel semmit sem törődött. Féltékenyek voltak ennyi az egész. Én felnéztem rá, hiszen nagyon sokat tudott. Yuri teljesen más volt, mint Leon. Közvetlen és mindenkit meg tudott nevettetni. Szőke haja a válláig ért, azok a tenger kék szemekkel eszméletlenül helyes. Igaz nem annyira mint Leon, de jóképű. Magas jól kidolgozott felső testtel áldotta meg Yurit az ég. Ő utána is már mentek a nők igaz csak 15 éves volt. Sophi gyönyörű szürke hajzuhataggal ami a derekáig ért le és azokkal a szürke szemekkel találtam magam, mint Leon, de sokkal lágyabb és barátságosabb volt mint fivére. Ráadásul még ami a legjobb nem sok év volt közöttünk. Csupán 3 év. Mindenkinek meg tetszett Sophi tökéletes alakja ami ép most kezd kifejlődni. Ezért testvére mindent megtett, hogy ne legyen baj ebből. Úgy óvta a húgát, mint ha egy porcelán baba lenne. De, volt is mit védeni, hiszen törékeny kis teremtés volt. Sokat beszélgetünk és ezzel egy időben megismertem Leont és Yurit is. Éjszakákon keresztül beszélgetünk Sophival és amikor gyakoroltunk olyan jól nevettünk. Mindenki nézett minket, hogy Leon is nevet, de nem olyan álca színleléssel, hanem valódi szívből jövő nevetés volt. Majd elérkezett a fellépés... Igaz Hamupipőkét adtuk elő, de így is jól sikerült. Mind a 4-en megfeleltünk és minden embernek a tekintette csak mi ránk szegeződött. Olyanok voltunk, mint ha igazi csillagok lettünk volna. Ekkor láttam meg elsőnek egy kis szellemet, aki magát Fantomnak a színpad szellemeként nevezi magát. Nem sokat törődtem vele, mivel azt, hittem csak káprázik a szemem. Utána eltűnt. Miután a műsor vége lett én is mentem vissza Japánba, mert én oda való vagyok, hiszen már nem köt ide semmit. Szerződésem is lejárt. Sophival megegyeztünk, hogy sokat írunk egymásnak és majd eljönnek Japánba. Leon is beletörődött ebbe, hogy a húga talált egy barátnőt akivel felettébb tud boldog lenni. Miután elváltunk és eltelt 4 év. Igaz ez idők alatt sok levél megfordult a világban közöttünk. Mindig olvastam az újságot és amikor a tv közölte a velük kapcsolatos híreket vagy előadást akkor végig néztem. De, ezt Sophi is megtette. De, egyszer nem kaptam levelet tőle aggottam érte és rossz előérzésem támadt. Rá 1 héttel jött be Yumi. Húgom fut be a szobába egy külföldi újsággal a kezében. Az áll benne: Sophi Oswald tragikus halála. Amikor elő akarták adni az Angyalok táncát testvérével történt a baleset. Rosszul lendült a kis Sophi és leesett. Azonnal szörnyet halt. Anyámnak szóltam, hogy mi történt és egy koszorút küldetünk a temetésre, mert egy fellépés miatt és édesapám kórházba kerülése miatt nem tudtunk elmenni. Írtam egy levelet. Kedves Leon! Mélyen megrázott a hír, hogy az egyetlen kishúgod meghalt. Úgy szerettem, mint ha a testvérem lenne. Sajnálom, hogy nem lehetek most melletted. De, édesapám a kórházban fekszik és nem tudni mikor lesz jobban. S sajnos ép most van egy fellépésem, amit le is mondtam, mondván nem lehet egy nagyszerű artista halálát csak így átlépni. Sokaknak nem tetszett, de nem érdekkel. Az álma, az én álmom is egyben. Amint tudok meglátogatlak téged és elmegyek a temetőbe és a sírjánál imádkozok érte és érted is Leon. Kérlek írd meg pontosan mi történt, mert az újságot nem közölték mélyebben. Tisztelettel: Sora Soha nem kaptam meg a választ. Vagy nem kapta meg a levelet, vagy nem akart írni nekem. Elmentem a sírhoz és leróttam a kegyeletemet. Tudtam, hogy Sophinak és Leonnak a fehér rózsa a kedvence. Így egy szálat tettem a sírjára. Leonról hallottam az új híreket és láttam milyen szépen megy fel a karrierje. De, hiányzik a szeméből az a csillogás és fény amit régen láttam. Igen Sophi elvitte a sírba. S ezzel átengedte Leon szívét a jég örök birodalmának. Így született meg a nagy és hírhedt Halálisten. Mindenki karrierje megtört vagy teljesen tönkre ment mellette. Yuri nem volt mellette, nem tudom mi okból. De mindenkinek hiányzott az a Leon aki régen is volt. Aki nem volt ennyire kegyetlen és szívtelen. Mindenki azon gondolkodott el fogja e érni valaha is a nagy Halálisten lelkét, hogy örök partnere legyen mindenben. Lányokkal és nőkkel akik körberajongták játszott és elhajította mint egy rongyot miután kiélte magát, sőt aki nem olyan jól szerepelt a színpadon akkor a karrierjét is tönkre tette. Eközben Yuri Amerikában lépet fel és ő is nagy hírnévnek örvendhetett a mellette feltűnő gyönyörű Layla Hameltonnal egyben olyan egy idős volt, mint Yuri. Aki A Hamilton Hotel vezérigazgatójának a lánya volt. Külsőleg nagyon szép volt. Haja egészen a derekáig ért és olyan volt, mint ha arany lenne. A szemei teljesen megbabonázták az embereket, mivel olyan gyönyörű tengerkék szemei voltak. Alakja tökéletes, de mégis a magasságához olyan volt mint a Phőnix. De, nem is csodálkoztam rajta, mert ő adta elő elsőnek az Arany Phőnixet. S ez csak is az ő nevéhez fűződik és persze az örök párja Yuri lett. Ekkor már Yuri 19 éves volt, míg Leon 20. Még 2 évem van arra, hogy felkészüljek a Kaleido színpadra, mert 16 éves kortól lehet fellépni és csatlakozni hozzá, hacsak külön szülői engedéllyel egyben, meg persze annak nagyon jónak kell lennie. Tudtam, hogy ha oda bekerül valaki nagyon nehéz elvárások lesznek vele szemben, mert csak a legjobbak lehetnek ott. Ezért volt a Kaleido színpad egyedülálló az egész világon. Mivel aki ott Star azt mindenki elismeri és bárhol szívesen fogadják. De, odáig nagyon rögös az út és keményen kell addig küzdenem... Ekkor kopogtak és ezzel is jelezve, hogy a gyerekekért eljöttek. Szívesen vissza emlékeztem ezekre a csodás időszakokra. Gyere be Márk.- Mondtam hiszen már besötétedett eközben. Na jól mulattátok az időt?- Kérdezte, mire a gyerekek nagyban kikelve magukból meséltek. Igaz Márknak nem volt új ez, mert a feleségétől ezerszer hallgatta. Márk Sophinak üzenem, hogy hozza el nyugodtan a gyerekeket, hiszen ők adják az élet értelmét. Oké. Át fogom adni. De, most megyünk is. Szia Sora. Szia dédi!- mondták kórusban amire elmosolyogtam. Sziasztok. Becsukta Márk az ajtót és újra magamba temetkeztem és a rég múlton. Megszólalok és a monitor bekapcsolódik ami mára már TV, Számítógép és még sorolhatnám mennyi mindent funkciónál. Automatikusan a kedvenc csatornám jön be, mert mára már van egy külön csatorna a fellépéseknek és a szereplőket mutatják be. Elbeszélgetnek velük. S sokszor felkérnek régi nagyon híres artistákat adjanak interjút, hiszen kevesen vagyunk akik a régi trapézokon tudunk mozogni. Mivel ahogyan a technika fejlődött úgy fejlődött a színpad is. Nem csal fény és látványban hanem a rudakat is átalakítottál. Már nem fa vagy fém mint régen hanem egy energia nyaláb van két elektróda között. Így teljesen más. S a legtöbb artista már csak hálóval tud dolgozni és biztonsági kötéllel. Ami jó, de az előadást gátolja. Már a régiek közül én, Layla, Yuri, él itt Amerikában, de egész világon maximum 15-20-an lehetünk. S most kezdődik az a műsor ahol a nagy Leon Oswaldot mutatják be. Ép a halála előtt 1 héttel készítették az új riportot. Mivel 10 évente vagy 5 évente készítenek újat. Újra látom az életem szerelmét, s könnyek szöknek a szemembe. Már olyan rég volt, amikor olyan fiatalok voltunk, de még is olyan közel. A műsor extra hosszú, mivel meghalt. Igaz az orvosok azt mondták, hogy 120-140 évig elél, de nem. Az Halálisten elragadta tőlem és ez ellen már nem tudok mit tenni. Látom azt amikor elsőnek szerepeltünk Franciaország otthonában. S az utána lévő riportot. S ekkor ott van Sophi is a húga. Milyen más a szeme drága szerelmemnek. De, mégis olyan rideg. S most abba hatják a lejátszást, mert valami történt. Egy bemondó közli, hogy sajnálatosan nem tudják tovább folytatni a leadott anyagot, mert technikai okok léptek fel. Hát igen még mindig nem tökéletes. Elmosolyodok, de közben már megjelennek az első könnyek, mert a szívem szakad meg, hogy a kedvesemnek az életpályáját máskor folytatják. De, talán így volt megírva. S most lefekszek aludni, mert nagyon elfáradtam. De, megjelenik egy alak előttem. Fantom te mit keresel itt? Sora még egy dolog előtted áll. De még nincs kijelölve pontosan mi. De, igazi ragyogó csillagként fogsz távozni, hogy méltó legyen a nevedhez, ami eddigi csillogást felülmúlja majd az eddigit. S Leon üzeni ne ad fel. Addig ne, míg azt az álmodat nem teljesíted. Köszönöm Fantom. Te mindig mellettem álltál. Van új jelölt? Sajnos Sora te vagy az egyetlen. Már senki nem akar nagy és merész ugrásokat végre hajtani. Félnek. S ezzel egy időben mára már csak Layla, Yuri és te vagy azok akik méltón be akarjátok fejezni az életeteket. Ami azt illeti megjelentem Laylának és Yurinak. Még nem látnak, de nem sok kell hozzá, mert még bennük is él az a láng amit régen megmutattál nekik és nem is akarják abba hagyni. Utoljára méltón akarják befejezni, majd. Értem. Köszönöm az eddigi dolgokat. De, most én lefekszek, mivel elfáradtam. Meg a gyerekek is lefárasztottak. Jó. Pihenjél drága Sora rád fér. Én elaludtam, Fantom eközben jósolt! Nyilas előtt újra megjelenik az az ösvény ami eddig, de nem marad egyedül, mert a barátai támogatják. A kitűzött célt eléri és méltón fog ragyogni, mint eddig soha...