John miért kellett a gyermekeimnek meghalnia? S miért nem lehetséges az, hogy eltudjak menni? Megörülök itt… - mondtam kedvesemnek, aki már lassan kiakadt tőlem.

Egyszerű kedvesem, mert te vagy az uralkodó és ha nem tudsz egy utódot adni a Holdnak, addig nem mehetsz el. Ez a törvény. – mondta kedvesem.
Nem érdekelnek a törvények. Megváltoztatom és mehetek is. A jóslatok bekövetkeztek mind egytől egyik, ami miatt leginkább magamat hibáztatom. S nem mást. Az én szerencsétlen életem miatt kellett a gyermekeimnek meghalnia. Maga a szülő bolygóm is ellenem van. S mindenki azt várja, hogy mentsek meg egy bolygót és holdját. Nem normálisak! – fakadtam ki végkép. – Másik, hogy nem is hálásak nekem…
Fay ne legyél már gyerekes, mikor volt a harcosoknak jó életük? Soha… - Téged az Isten is királynőnek teremtett, nem értem mi okból nem érted már meg… - már üvöltött velem kedvesem, de engem nem érdekkelt. El akartam menni és ezt a hálátlan bolygót elhagyni…
Majd meglátjuk… Most lesz úgy is a tanácsülés és törvénybe iktatom, hogy új uralkodó legyen. S befejeztem a vitát. – közöltem és elindultam kifelé.
Jól meg gondoltad? Ezzel előre hozod a Föld és a Hold halálát. – Kérdezte kedvesem.
Igen. Tőlük én is meghalhatok. A Földre soha nem térhet vissza a családom, mivel száműztek minket, mivel félnek tőlem. Ez okból majdnem elvesztettem a szüleimet. S a gyermekeim meghaltak, mi kell még, hogy te is belásd, hogy elég? – kérdeztem… - a testvérem Lilla is veszélyben van tudod jól, ezért küldte el anyu. Orion csillagkép messze van és jó neveltetés, de meg fogja e ismerni anyut vagy éppen aput, majd amikor felnő? Megéli e a felnőtt kort? Ha már a sajátjaim nem érték meg…
Fay ne tedd… Meg fogod bánni…
Nem érdekkel, a családom széthullott már. S ha kell akkor meghalok mit sem, megvárjam az újabb családtagom halálának a hírét. S most engedj, mert van mit elintéznem… - ezzel ki mentem, s hagytam had forrjon John.


Kedves Tanácsosok olyan dologról szeretnék beszélni, ami mindenkinek mindig fájó pont, de most ki kell, hogy mondjam. Ma meghozom azt a törvényt, hogy lemondjak a trónról. S ezzel édesanyámat rakom a trónra. Mivel mindenki tudja, nekem nincs gyermekem. Ez okból született meg ez a döntésem, mi ellen nincsen ellenkezésüknek joga. S ahogyan kilépek innen úgy már nem én vagyok a trónon, s mostantól minden királynő le tud mondani, ha akar. Én elmegyek egy nagyon hosszú útra. Értelmet akarok találni az életemben. S a tétlenség soha nem volt az erős oldalam, ami most van. Ez okból is döntöttem így. Egyszer visszatérek és akkor talán átveszem az uralkodást, de ennek kis esélyt adok. S most bezárom a tanácskozást és mentem. Legyen mindenki jó.
Ezzel kiléptem az ajtón és elindultam a hosszú utamra, amit még most sem fejeztem be. Talán ha nem jövök el máskép lenne. De, még egy jóslat nem történt meg, az pedig a Lélekharcosoknak a szülőatya nem jött vissza. Ez okból is visszatérek, hogy megtudjam mi is történt eddig és ha ott van, akkor tudja mi történt.”

Ép befejeztem a visszaemlékezést, amikor rá kellett, hogy jöjjek arra az egy dologra, hogy a galaxis romokban. Egy fényt láttam meg a Föld körül és közeledett felém, olyan sebességgel, amit még én nem tudtam elérni.

Üdvözöllek idegen. – köszöntem neki
Én nem vagyok idegen. Megszeretném kérdezni tőled, mi történt itt? S hol vannak a leszármazottjaim?
Hát azt pontosan én sem tudom. A Földön születtem már nagyon régen. Éltem a hétköznapi életemet, míg egy alak meg nem jelent az életemben és hirtelen felkavart mindent. Amikor is kiderült harcos vagyok. Egy idős mester tanítani kezdett, aki a legerősebb harcosnak minősült köztük és a legerősebb támadását kivédtem. Mindenki megijedt, majd tanulás elkezdődött az állítólagos párommal. Eleinte gyűlöltük egymást, majd egymásba szeretünk. Kiderült, hogy a titokzatos hely, ami összehozott minket édesanyám védi és csak a gyermeke léphet be és annak párja, majd ahogyan a kiképzésem befejeződött volna, megtámadtak minket, mert a párom kijelentette, hogy nem kíván senki mást elvenni, mint engem. Én a fény harcosa vagyok, míg ő a sötétség harcosa. Ez oknál fogva nem lehetünk volna hivatalosan együtt, majd elmenekültünk édesanyám szülőföldjére a Holdra, ahol kiderült a múlt. S megszületett a gyermekeim, akik meghaltak, majd a Trónra lépésem után hosszú uralkodásom alatt megelégeltem, hogy három gyermekem veszett oda egy jóslat miatt, így meghoztam azt a döntést, hogyha a se a szülőföldem sem az a hely nem kíván befogadni, ahol uralkodok elmegyek. Így lemondtam a trónról és elindultam a hosszú utazásomon, ami után visszatérve nem is olyan régen megláttam mi történt. Legalább egy milliárd évvel hamarább jött létre a galaxis vége. Tudom ez az én hibám, de nem bánom, mert egy galaxis meghalt, de tömérdek mennyiséget megvédtem a pusztulástól és ahol elfogadtak. – itt vettem egy nagy lélegzetet, majd folytattam – Tudja mindenki félt retteget az erőmtől és itt mindenki a halálomat akarták. Nem értettem mi okból kell rettegni. Majd amikor visszatértem a kedvesemet kerestem a Földön. Ott a Föld lelke rám bízott egy gyermeket, akit már rég védett. Elvittem a Holdra, ahol az emberek majdnem megtámadtak engem, majd a kedvesemet megtalálva mindenkinek felajánlottam, hogy élhetnek. Ők a halált választották, így nem tudtam mit tenni és elvittem a kedvesemet és a gyermeket egy bolygóra, ott tudom, hogy biztonságban lehetnek. Majd a szüleimre gondolva visszatértem, hogy megkeressem őket, meg egy ősi jóslat miatt, ami talán az életemet változtatja meg. – itt abbahagytam a mesélést és vártam, hogy az idegen férfi, aki a körülbelül 50-es éveiben járhat és majd másfél fejjel magasabb volt, mint én, de a haja, ami megfogott és a szeme. A haja aranyszínben pompázott és a szeme szintén aranyszínű volt, annyi különbséggel, hogy a szeme egy kisfiú szemeivel nézett rám.
Gyermekem, engem kerestél a jóslat szerint. A szüleid a Kada galaxisban vannak a húgoddal együtt. – azt hittem, hogy az idegen viccel, de be kellett látnom, hogy komolyan beszél. – a gyermek akit magadhoz vettél nem más, mint a te gyermeked. Megbíztam a Föld lelkét Tarat, hogy a legerősebb harcosnak a gyermekét védje meg. Ez a harcos nem csak mentálisan, fizikailag, de lélekben legyen a legerősebb. Te minden szempontból megfeleltél, így te lettél a kiválasztott. Magam sem tudom mi okból lett így, de átírtad a jövőt teljes ízben. Mivel azoknak a galaxisoknak pusztulás lett volna ítélve, de mivel téged itt sehogyan nem fogadtak be, így megbocsátható. Most viszont indulnunk kell, nem sokára vége ennek a galaxisnak. – én bólintottam, majd elindultam.
Hát nem tudtam pontosan merre is megyünk, de nem is tudtam ki ez az alak, de lelkem legmélyén tudtam, hogy bízhatok benne.