Erősen koncentráltam, hogy Félixet vagy valakit a régiek közül megtaláljak, de nem jártam sok sikerrel, de egy idegent igen.

Fay vagyok a vezető, a számom 2-1984-0102-4563. Jelentést kérek és hol tartózkodik éppen.
Tiszteletem! A neve Alex, a számom 3-39568-3695-87. Nem messze az ön helyétől. Épp ön felé tartok. Ha nyugat fele halad, akkor nem sokára találkozunk.
Értem. Akkor elindulok. Van két útitársam.
Értem. Gondoskodni fogok a szálásukról.
Induljunk nyugat felé. Közöltem, majd elindultam. Nem telt bele fél óra, már ott is voltunk.

Alex alezredes a szolgálatára áll. – közölte az olyan 25-30 évkörnyéki férfi.
Köszönöm. Kérem az útitársaimat szállásolja el, majd teljes jelentést kérek a seregről. Félix hol van?
Félix lassan 15 éve meghalt. Én vettem át a helyét, mint a gyermeke. Mivel ön nem volt itt, így Félix utolsó parancsában kiadta, hogy én vegyem át a helyét, majd ő lemondott.
Értem. A Holdon mi a helyzet? Hogy kerültek fegyverek oda? Meghagytam, hogy a rabokon kívül senki ne menjen fel. Semmiféle fegyvert nem lehet felküldeni.
Nem tudom, mi történhetett, mert lassan 10 éve nem volt felküldve semmi csak élelem.
Érdekes, teljes jelentést kérek a fegyvereknek a létszámáról és kik mentek fel miután én elmentem. Ki küldte őket fel és mi volt a vád, egy hetet kap rá, mivel csak elő kell venni az aktákat.
Milyen aktákat?
Ugye nem azt akarja mondani, hogy senki nem vezetett semmit?
Hát… Nekem senki nem mondta…
Na ezt nem hiszem el. Félix ilyet mondott volna, mert meghagytam, s azt is aki nem teljesíti, akkor büntetést kap. Példát fogok statuálni, mert ez nem mehet tovább. Ja, akkor ásd elő minden emberedet és minden rabot. Át akarom vizsgálni az ügyeket.
Mit képzel. Csak úgy beesik oly hosszú év után, majd dirigál nekem, mint ha mindig itt lett volna? Nem is ismerem. Sőt ahogyan észre veszem nem is akarom megismerni magát.
Fel fűgesztem a jelenlegi pozíciójából és ha tovább mond egy szót is, akkor oda kerül, ahová azokat küldte, akik talán ártatlanok… - én ezzel lezártnak tekintettem a beszélgetést, de sajnos ő nem.
Téved. Már rég nem önt tekintik a vezetőjüknek, hanem engem. Én itt voltam akkor is, amikor maga nem.
Az lehet, de ha harcra kerül a sor maga meghal én viszont nem.
Biztos ebben?
Tökéletesen. – amint kimondtam ezt, nekem is támadt.
Én tudtam nem győzhet, de ő olyan magabiztos volt, hogy tudtam lebecsült engem. S ezt az egy dolgot megtanultam az évek alatt. Sőt még John is alábecsült legelsőnek. Taktikát alkalmaztam, mivel tudtam halandó és azon kívül is könnyen fárad. Lehet, hogy harcos, de nem tud annyit, mint én. Ez előnyöm is lett, mert alig telt bele fél órába és már annyira elfáradt, hogy alig tudott mozogni és akkor mondtam neki, - Igazándiból gyorsaságot akarsz látni? Akkor nézd, ha tudod… - én elindultam, de csak kocogtam. Nekik úgy jött le, mint ha megerőltetném magamat, hogy olyan gyorsan fussak, hogy nem látnak belőlem mást, mint egy elmosódott alakot. Hozzám társult John is, aki értette a célzást és gyakorolni kezdtünk, mint régen apámnál. S ekkor megálltam, John az energia löketett már nem tudta megállítani így egyenesen felém jött, amit egy gyenge védőburokkal kivédtem. John odarohant hozzám, hogy megtudja minden rendben van e.

Fay minden rendben?
Nincsen. Apám nincs mellettem és anyám sem. – mondtam és kezdtem már rohanni a kislány felé, hogy megtudjam életben van e még a bolygó vagy sem. Odaérve még azt tapasztaltam, hogy alszik, így nem sokat haboztam és már mentem is volna, ha John meg nem állít…
Fay ők elmentek, amikor mi eljöttünk a Holdról ők is elindultak valamerre, de nem tudom hol lehetnek. Soha nem tértek vissza a Holdra vagy jeleztek volna. Nem tudom elértek e valamilyen bolygót vagy odakint vannak valahol meghalva… - itt elharapta a mondtatott, mert tudta nem fogom végig hallgatni, mert kifele indulva csak ennyit mondtam neki…
Vigyázz a gyermekre és ameddig nem térek vissza te vagy itt a főnök. Annyit kérek mindennek legyen nyoma, mert elegem van abból, hogy mindenki át akar vágni, ja és a fiút lekésztesd meg… - ezzel elindultam. Visszanézni sem néztem vissza, mert nem akartam fájdalmat magamnak.
Elindultam, de magam sem tudom pontosan hova. Elsőnek vissza a Földre, hogy megbizonyosodjak arról, hogy a szüleim nincsenek ott. S ha ott is vannak, akkor nem haltak e meg.

Hát igen az élet iróniája.

Gondolataimba mélyedtem az utazásom során, hogy ne legyen unalmas. A múltat idéztem fel magamban…