|
Csillagjegyek szülötte
Mézcsepp 2008.12.09. 18:54
A jövő homályba vész...
Sötét éjszaka volt... egyetlen élő sem tapasztalt még ilyet. Csak néha-néha szelte ketté az eget egy-egy villám, mely egy pillanatra világosságot hozott, aztán újra csak sötét... áthatolhatatlan sötétség...
az emberek és még a démonok is behúzódtak otthonaikba, az állatok elrejtőztek a legsűrűbb bozótosokba. Félelem telepedett az emberek szívére, a démonok is érezték... valami elkezdődött...
A villámok éles, dobhártya-szaggató dörejeket vontak maguk után. Az eső özönvízszerűen ömlött, mintha el akarná árasztani a világot. elmosni az életet, minden gonoszságot a föld színéről.
Senki sem merészkedett ki. Senki, kivéve egyetlen személyt.
Egy magányos alak állt az erdő szélén. Köpenyét meg-meg lengette a szél, csuklyája teljesen eltakarta arcát. Az idegen nyugodtan állt, nem sietett... már nem. Az elmúlt órák veszélye már tovatűnt. De ő mégis kitartóan figyelte a környék legapróbb rezdülését, a legkisebb jelet, mely cselekvésre készteti.
Ám ösztönei nem jeleztek semmit.
Ekkor ölében megmozdult valami, egy apró csomag, mely lassan nyöszörögni kezdett.
- Jól van, jól van. Máris indulunk. - Szólalt meg egy mély férfihang, majd kezét a mocorgóra helyezte. A mozgolódás azonnal megszűnt. A férfi karjaiban egy csecsemő volt... egy csecsemő, mely alig pár órája született.
Újabb villám szántott végig az égen, egy pillanatra megvilágítva a csuklyás alak arcát. Nem ember volt. Arcán két-két skarlátvörös méregcsík húzódott, még homlokán egy világoskék négyágú csillag foglalta el a helyét. Az eső egyre sűrűbben zuhogott, és a szél is vadabbá vált. A youkai szorosabbra húzta a köpenyt a pici körül, aki nem viselt semmilyen démoni jegyeket a testén, a csecsemő egy ember volt. Ha bárki is meglátná őket, az a biztos halált jelentené számukra.
A férfi még egyszer körülkémlelt, majd démoni sebességét használva elindult. A kicsi már nem mocorgott, lassan elszenderült a rá vigyázó démon karjaiban.
A sebesen száguldó alak elmosolyodott.
- Egyáltalán nem fél a vihartól - gondolta.
Majd lassított, végül megállt egy tisztás mellett és beleszagolt a levegőbe. A sötétség miatt csak erre támaszkodhatott, hallása nem segíthetett, mert abban még mindig a dörgés és az esőcseppek zenéje visszhangzott.
- Tökéletes! - mondta csak úgy magának.
Néhányszor egy-egy villám egy pillanatra megvilágította a környéket, de ez is elég volt, hogy szemügyre vegye a kijelölt kunyhót.
Egy takaros kis parasztház volt, melyhez egy istálló is tartozott. A bejárat előtt egy gyönyörű szép Sakura-fa állt, melynek egyik ágán egy elárvult hinta lógott, melyet soha senki sem használt.
- Igen! Ez lesz az! Érzem! A házban a két öreg lakik. A családunk leghűségesebb szolgái itt, a kontinensen. Sohasem született gyermekük, bár minden vágyuk ez volt... Már várnak minket! Akkor gyerünk! - Szakadt ki gondolataiból a férfi.
Még egyszer ellenőrizte a környéket, majd pillanatokon belül az ajtó előtt termett. Kettőt koppantott.
Az ajtó lassan kinyílt és ő belépett a házba.
- Üdvözlünk, Reito-sama! - hajolt meg a két öreg.
- Köszönöm! Iie... sietek! - hárította el, hogy hellyel kínálták - Még itt vagyok a kicsi nincs biztonságban!
- Oh... - rémült meg a két öreg.
- Ne ijedjetek meg! Csak számítanunk kell a lehetséges veszélyekre is! - nyugtatta őket Reito.
- Igen is, uram! - szedték össze magukat.
- Rendben! Itt van egy nyakék és egy levél anyámtól, ebben minden benne van. Ezt csak akkor adjátok oda neki - emelte meg az ékszert - ha már úgy vélitek, elég idős, hogy megtudja az igazságot. A levelet pedig égessétek el, miután elolvastátok, mert bajt hozhat rátok!
- Hai, Reito-sama! - hajoltak meg.
A férfi a kicsihez lépett, akit időközben a neki előkészített pokrócokra helyezett, majd leguggolt hozzá. A kicsi érdeklődve nézett rá, mivel újra mosolyt csalt a démon arcára.
- Légy jó húgom! - simította meg a kicsi fejét - Ígérem, húsz év múlva ezen a napon találkozunk! - majd egy puszit nyomott a pici homlokára.
- Oyasumi nasai! A kamik vigyázzanak rátok - indult el az ajtó felé - Oh, igen... - fordult vissza - A kislány neve Miyume!
Majd eltűnt az éjszakában.
------------------------------------------------------------------------------------
youkai - nagyon erős démon
Sakura-fa - Cseresznyevirág-fa
Kontinens - itt Kína
sama - úr/úrnő
Iie - nem
Hai - igen
Oyasumi nasai! - Jó éjszakát!
kamik - istenek
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
