|
Lélekharcosok
By: Fay 2008.11.04. 04:47
Évek peregnek, s a szerelem is erősebb lesz, amit a két szív erősen titkol...
Ezzel elindultunk a könyvtárba, de nem is sejtettem mennyire más lesz, mint az eddigiek, amiben eddig jártam. Alig mentünk két folyóson, amikor megérkeztünk én már elámulva álltam meg, mivel rengeteg olyan dolgot láttam, ami maga ritka dolog miatt. S akkor, amikor kinyitotta Tomas az ajtót, magam egyszerűségében összeestem, mert arra nem számítottam, hogy modern dolgokra. Sok könyv helyet, amire számítottam csak 3 számítógép volt, de azok is olyan miniatűrök, hogy magam is alig hittem el, de persze meg voltak a könyvek is, de azokon vastagon több ezer éves por, meg mi tudja mik. Engem a kanapéra helyezet John, mivel ő kapott el. Tomas valami lögyőtt hozott oda és az orrom alá dugta.
Keserű ébredésben kellett részt vennem, ami kellemes vége lett, mert azokba a csodálatos szemekben vesztem el, ami nem másé volt, mint Johnéi. Nem sokáig élvezhettük egymás kellemes társaságát, mert Tomas rögvest nekilátott a szétválasztásunkhoz, hogy kezdjük a tanulást.
Kellemes napra ébredtem. Igaz már lassan 45 éve ébredek ugyan abban a szobában és ugyan azzal a férfi mellett. Ha ember lennék, akkor már öregek lennénk, sok unokával. Az élet viszont másképp íródott az én számomra. Igaz Johnnal nem öltük egymást, de ez az időszak alatt nem is közeledtünk egymáshoz, ahogyan azt szerettem volna.
Tomas elmondta, hogy a rossz oldalon állók nehezen képesek kimutatni az érzéseiket és ennek akár több év vagy évtized is lehetséges. Nem adhattam fel, igaz bántott a dolog, de a tanulás is fontos volt. Tomas szerint elértük azt a szintet, hogy átléphessünk a következőkbe.
Én nem tudom mi lehetséges, s a fiúk sem árulnak el semmit. Izgatott vagyok, de nem azért, hogy mi lesz az új előrelépés, hanem azért, mert mai napon lettem 71 éves, de a bőröm és az arcom semmit sem változott az idők során. Pont olyan vagyok, mint ha most is 26 éves lennék. Ez csodálatos, de mégis elszomorít, mivel ez alatt az idő alatt elszigetelten élek, s nem tudok a világ gondjairól semmit sem. Senki nem engedi meg, hogy a külvilág egy kicsiny részét megcsodálhassam. Be vagyok zárva Tomas kúriájába, s nem tudom, mikor tudok egy kicsiny pillantást is vetni a kinti eseményekre. Érzem, hogy hamarosan nagyon rossz dolog következik be. Erről beszéltem Tomassal is, de mondta, ne aggódjak, mert ide halandó ember nem tud bejönni. Nekik ez a hely pont olyan, mint ha valami titokzatos hely lenne, de mindenki tudja, hogy az emberek kíváncsiak és egy idő múlva leküzdik a félelmeiket.
Igaz vannak ezek az érzések, és nem tudom, mi folyik az emberek világában, de annál jobban tudom, mi folyik a fajtársaim között.
John édesanya mindenáron feleséget keres a fiának, de ahhoz be kell fejeznie ezt a képzést, mert addig nem lehetséges. Igaz megvan a kiválasztott szerencsés ara, de Johnon látni lehetséges, hogy nem akar azzal a nővel lenni. Ezt a legutóbbi bálon, amin részt kellett vennem, lettem figyelmes. Valami csodálatos érzés kerített hatalmába, hogy John nem kíván a jövendőbeliével lenni. Igaz engem sok lovag vett körül és miután megtudták, hogy jelen pillanatban nincsen senki, teljesen rám kezdtek hajtani. Én nem tudtam, mit tenni ezek ellen a férfiak ellen, de egy kedves lovagias barátom a segítségemre sietett, amit az édesanya nem díjazott, de őt, cseppet sem érdekelte ez a tény. Ekkor újra láttam azt a vágyat és szerelmet, amit lassan 45 évvel ezelőtt láttam, s az óta a nap óta nem. Nem tudtam mire vélni a régi, de mégis új érzést, ami újból körülvett, de nem is tudtam mit tenni, mert ekkor olyan hirtelen kezdtek meg peregni az események, hogy én azt sem tudtam, mit tegyek. Tomas a bál tetőpontján bejelentette, hogy a két védence, azaz én és John a következő szintre lépünk, s ezzel egy időben bekövetkezni látszik, mind az a dolog, amit tenni akar. Bejelentett egy jóslatot. Én ekkor kivonultam, a csodálatos rakott szoknyában, mivel e bálra kötelező volt így jönni. Egyenesen a kis kert felé vettem az irányt, mivel már alig kaptam levegőt az odabent, de a szoros fűzőnek is köszönhető. Teljesen egy Barokk stílusban kelletett felöltöznünk. Az én nagy örömömre. Amit eddig nem tudtam átélni, most megtudtam, mi okból ájultak el a hölgyek többsége ezekben a ruhákban. Borzalmas és csak alig tudtam kivárni, mikor mondja Tomas most, indulhatunk. Kiérve egy ismerős alakot pillantottam meg utánam jönni kifelé a kertbe.
- John te miért jöttél utánam? – kérdeztem tőle, mivel fogalmam sem volt semmiről.
- Több dolog is van. Az első, hogy Tomas lassan indul. Második, hogy elmondjam csodálatosan, néztél ki ma. S amit az anyám akar, csak az ő ötlete, én nekem eszem ágában sincsen még megnősülni. – ezzel a mondatával valami melegség költözött a szívembe, s ami utána jött soha nem hittem volna. Odalépett pontosan elém, s közeledett az arca felém, már majdnem összeért, hogy megízleljük a másik ajkait, amikor hirtelen egy hang zavart meg minket. Rögtön szétváltunk.
- Ti mit kerestek itt? S mit tesztek? – jött a kérdések, amire én hirtelen nem is tudtam választ adni, helyettem John szólalt meg
- Anyám, nem tartozok magyarázatokkal neked, meg ha megbocsátasz, most már indulnunk kell. – ezzel átkarolta a derekamat. Amikor megéreztem a kezét az oldalamon valami kellemes bizsergés futott végig rajtam, amit ő is észrevett és még jobban magához húzott.
Egyenesen megkerestük Tomast, aki várt már ránk. Nekünk nem szabadott a gyors utazási módot használni, addig a napig, míg Tomas nem engedélyezi, addig csak vele. Odaálltam mellé, s bővülten állapítottam meg, hogy John mellém lépet.
Na igen ekkor láttam újra azt az érzéki dolgot John szemeiben, és akkor láttam kibontakozni is, de az óta, nem. Ez fáj, de nem tudok mit kezdeni vele. S a bál óta még ridegebb lett velem szemben.
Beléptem a könyvtárba, mivel eljött az új kiképzésnek az ideje.
Tomas volt még csak bent, amit csodáltam, mivel John mindig is elsőként ért ide.
- Fay mai napon megkezdődik az új képzésed, ami nehéz és fáradalmas dolog lesz. S ha ezzel a szinttel végzel, akkor már nem sok kell, hogy befejezd. – én nem értettem semmit. Az ősi nyelvet használta, amit nekünk el kellett sajátítanunk. Ezt a nyelvet csak a régi nagy öregek használják. S minden egyes nagy öregnek ki kell választania az utódját vagy éppen az utódjait, s ha megvan és átadott minden tudást. Onnantól kezdve nem fogadhat új tanítványokat soha. S remete életet kell élnie. Csak a tanítványai látogathatják meg és a bálokra kötelező elmennie. Tomas ideje is ekörül volt.
- Értem! John hol van? – kérdeztem, de éreztem, amit hallani fogok nem fog tetszeni.
- El kellett mennie haza. Jön majd vissza. Sajnálatos módon a gonoszság hercegének vannak kötelezettségei. – itt elszomorodott.
- Mi lenne az?
- Az édesanya mindenáron össze akarja házasítani a fiát. Nem akar várni a képzéssel. Ezzel egy időben, ha megteszi, akkor soha nem lépheti át az ajtót. Mivel ide csak olyanok léphetnek be, akiknek nincsen senkije sem.
- Értem.
- S azért reménykedtem abban, hogy John kimutatja az érzéseit irántad, akkor ti maradhatatok, volna. Mivel ez egy általam hozott szabály. S csak azok léphetik át párban az ajtót, ha itt jöttek össze.
- Értem. Köszönöm, hogy elmondtad, s kérlek, bocsásd meg az engedetlenségemet, de visszavonulnék egy kicsit nem érzem jól magamat. – nem is hazudtam, de nem kelletett, mivel jól lehetett látni rajtam, hogy nagyon a lelkembe talált ez a pár mondtad, amit Tomas közölt velem.
- Megértem, és menj, majd beszélünk.
Ezzel a mondatával sarkon fordultam és rohanni kezdtem egyenesen amerre a lábam vitt. Nem is figyeltem merre megyek, csak rohantam. Mindenki furán nézett rám, de most nem töröttem vele. Egyenesen a kertbe rohantam és azon belül is a titkos helyemre, amit John és én ismertünk. Kedvenc helyünk volt. Kevés olyan pillanat van, amikor nem oktatott ki, s mind ide tartozik.
Amint megálltam és megnéztem hova is érkeztem meg, a szívem majd meg szakadt. Valami szakított szét. S azokra a páratlan ritkaságokra terelődik a gondolataim, amikor Johnnal itt voltunk, s élveztük, hogy mindenki minket keres. Másik pillanat, az első találkozás itt a csodálatos helyen, ami egy kis tavacska mellett van, s körbevéve növényekkel. Minden szem és fül tanuk nélkül. Tomas mesélt erről a helyről, de csak annyit mondott, hogy “Van egy hely, ami csodálatos. Csak azok találhatják meg, akik magányosak, de szerelmesek is egyben. Nagyobb a valószínűsége annak, ha mind a két ember a másikba szerelmes, akkor a hely összehoz.”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
