• S azért vagytok most itt, ti ketten, hogy megbizonyosodjak arról a tényről, hogy ti lennétek e vagy sem. Én egyikkőtökben teljes biztonsággal tudom mondani, hogy igen, de el kell fogadnotok egymást, s bízni egymásban. Máskülönben nem fog kibontakozni az erősök.
• Ami a legfontosabb, hogy nagyon erős köteléknek kell lennie közöttetek. Tudom, hogy első látásra szimpátia alakult ki közöttetek, de mégis az események következtében, nem tudok egymást olyan szemmel nézni. Ezt elfogadom, de ti is fogadjátok el, az én döntésemet.
• Na, most akkor elmondom, hogyan is kaptuk a Lélekharcosok nevet. Ahogyan alakult a négy gyermek élete, nagyon jól kijöttek, sőt elérve azt a kort, hogy szerelembe essenek, valami ronda dolog következtében a mind a négyen nem a saját párjukat választotta, hanem a másikat. Így történhetett meg az a rossz dolog, hogy az emberi és a halhatatlan faj keveredett. Ami még rosszabb, amikor megfogant a két gyermek, akkor látták be mekkora problémát okoztak maguknak. A két születendő gyermekeknek eleinte nem volt semmi különös jeleik, de amikor a szülők elérték az érettségi színtett, akkor tudatosult bennük, hogy a gyermekeik átok. Így mind a két pár egymás fajtájával volt elfoglalva és elfordult a másiktól, ami a legrosszabb, a gyermekeket felnevelték, amikor ők is elérték azt a szintet, örökölték a szülők adottságaikat, de elkezdték használni, nem csak a természetben, hanem egymás ellen is. S akkor tudatosult a szülőkben, amikor az egyik megölte a másikat, mert neki hatalmasabb volt az ereje. S akkor tudták, meg a szülők is, hogy lehet, hogy a gyermek megkapja a szülő erejét vagy egy részét, de nem halhatatlan. Ez csak a tiszta vérű halhatatlanoknak lehet. Ekkor fogant meg az első halhatatlan gyermek. Akinek a testvéréhez képest, többszöröse volt az ereje, s olyan képességeket kapott, amiről senki nem álmodott volna meg.
• S akkor történt meg, hogy halandó emberek elmentek a halhatatlanok mellől, mert rettegtek tőlük. S akkor fogadták meg, ha lehet, megkeserítik a másiknak az életét. Manapság, ha valakiről kiderül, hogy nem egyszerű ember, már aláírta a halálos ítéletét, mivel az ember vadászik ránk. Igaz meg tudjuk védeni magunkat, de köt az ősi eskünk, hogy csak akkor ölnek halandót, amikor nincs több választás. Ezt mindenki elfogadta, mivel addigra már ezret, számlát a számuk, de azt is megfogadták, hogy nem engedik elsokasodni a fajtánkat, mert sajnos nem csak jók vannak közöttünk, hanem rosszak is. Mi az életre esküdtünk, ők arra, hogy megölik az embereket. Egyben viszont mind a két fél egyet értett, hogy megölik azt, a Lélekharcost, aki a számon kívülre esik. S ezt addig kell megtenni, míg nem éri el a kort, addig megölhető, utána már nem.
• Azért lett ez a nevünk leginkább, mert az erőnk a lelkünkből hoz elő olyan erőket, amiket halandó nem is tudna. Egy idő elteltével, megtörtént, hogy mindenki mást és mást kapott.
• Ekkoriban jött létre az a legenda, hogy jön két gyermek, akik éppen bele fognak csúszni a létszámba, s eddigi erőket, amik lettek az összest uralják.
• Itt jön a képbe Fay. Én vagyok a leghatalmasabb halhatatlan Lélekharcos. A rendes nevem Tomas, de a harci nevem Titkok Harcosa. S eddig én voltam a legnagyobb harcos ezen a világon, addig a napig, míg elő nem csalogatták belőled az erődet, ami a tiszta és tele szenvedéllyel. S mégis neked ez fel sem tűnik. S neked kedves barátom, szintén nagy hatalmad van, igaz ez még nem tört elő, s ha nem fog hamarosan, akkor nem te vagy méltó a társa lenni, eme csodálatos nőnek, aki egyszer majd egy új világ szülőanya lesz. Nem tudom mikor fog bekövetkezni mind ezek, de tudom, ha nem vagytok felkészülve, akkor meg is halhatok, mivel egyetlen egy dolog biztos ebben a világban, s az nem más, ti a harmóniát képviselitek és nem a haragot, amit most érzek köztetek. A harag rossz tanácsadó és nem tudom, mivel csaltátok ki egymásból ezt az érzést, de egyet tudok, ha nem türtőztetitek magatokat, akkor már most mind a ketten a halálba kerültök.
• Fay a te harcos neved a Fény harcosa, ami mindent meg tud tisztítani, és a legnagyobb gonosz harcosa sem tud legyőzni, aki jelen pillanatban John. Nem tudom mi okból, de ti teljes mértékben kiegyenlítitek egymást, ilyet soha nem tapasztaltam, John te tudod a harcos nevedet, de elmondom, Sötétség harcosa. S ezzel én mindent elmondtam. Kérlek benneteket, jó lenne, ha nem ölnétek egymást, tudom eredetileg ellenségek, vagytok, de most már nem. Mivel itt laktok nála, s ha itt akartok maradni jobban is, teszitek, ha ezt a harci stílust nem folytatjátok. Van még egy dolog, hogy jelen pillanatban két külön szobában laktok, de csak a mai napon, mivel holnaptól, hogy még jobban összetudjatok, dolgozni, csak így lehetséges, s holnap kaptok egy nagyon rossz dolgot is. Ezt viszont nem fogom most elárulni.
• Fay kérlek, ne legyél mérges, meg kell beszélnetek a dolgokat, máskülönben nem fogtok tudni együtt dolgozni. S most már kérdezhettek.
• Tomas kérlek, ne haragudj meg ezért, de miért kell ezzel a libával együtt dolgoznom, mivel nekem a képességeim messze felülmúlják. – na eddig a lelkem itt egyre jobban kezdett fellobogni, hogy móresre tanítsam ezt a ficsúrt…
• Kedves John elmondanád mi a fészkes bajod, van velem? – na itt már teljesen ki voltam akadva.
• Gyerekek, ha ennyire ki akarjátok tombolni magatokat, nem itt kellene, megtennetek, hanem az edzőteremben. Ami most a rendelkezésetekre áll. Gyertek, megmutatom. Ja John kérlek majd beszélni, akarok veled négy szem közt.
• Értem mester. – na itt már nálam totál elpattanni az utolsó esélye is ennek a ficsúrnak. Amint odaértünk a terembe én teljesen el voltam ámulva, soha nem láttam ilyet ezelőtt, hatalmas és minden igényt kielégít.
• Álljatok oda szemben egymással. – én meg is tettem, amit a mesterem kért. – Jó és most engedjétek szabadjára az erősöket.

Na ezt nem kellett volna mondania, mert amint meghallottam ezt a mondatott, már nem tudtam tovább uralni a bennem felgyülemlett energiát és egyenesen John öntelt képbe, vágtam. Ő a meglepődéstől semmit sem tudott tenni és aztán megmozdulni sem, azt hittem elsőnek, hogy megöltem, de kis ilyétségemen kívül nem volt több, csak elájult, mert K. O.–val kiütöttem. Csak másnap tért magához, aminek nagyon örültem, de ami aztán következett soha senkinek nem kívánom.

Felkelve egyenesen nekem rontott, amit egy könnyed energia nyalábbal ki tudtam védeni, de ami még jobban meglepet, hogy olyan játszi könnyedséggel tettem meg, míg eddig soha, a tegnap esti közdelem megváltoztatta az eddigi életemet és lényemet, valami felszínre tőrt és nem tudtam ez ellen küzdeni. Felocsúdva egyenesen Johnnak intéztem szavaimat, - Ne tedd a harag rossz tanácsadó. Kérlek, beszéljük, meg nem akarok bajt neked. – de ő meg sem hallgatott, s egy gyenge gyógyító fénnyel tudtam helyre rázni az agyát. Sajnos nem ment olyan egyszerűen, aminek néztem. Az a tény, hogy ő támadt rám, nem lepet meg, de amit utána tett már igen. Megcsókolt. Nem is akár, hogyan szenvedéllyel és olyan hévvel, amit eddig az életemben soha nem tapasztaltam, sőt élveztük mind a ketten. Tomas hangja hozott vissza mind kettőnket a világba.

• Örömmel látom, hogy a tegnap esti bajotok semmisé vált.
• Tomas tévedsz, csak ez a libagyógyító fényt alkalmazott.
• Ez által te meg megrészegültél, és az érzéseid feltörtek.
• Tudom, vonzotok egymáshoz, mint a tűt és a víz. Mivel ellentétek vagytok, de kell egy középutat találni, mert így a mi fajtánk kihal. Meg van jósolva, ha nem tudtok kijönni egymással a fajtánkra, hoztok halált. S ha valamelyikkőtök meghal, akkor a másik kapja meg teljes ízben az erőtöket, s ahogyan látom kedves John te, rohansz a halálba. Mivel a Fény harcosait két dolog tudja megölni. Első, ha szíven találják, ami mind a két értelemben tökéletesen fel lehet fogni, mind testileg, míg lelki értelemben. Második, ha az eredeti párja, akit szán az élet neki, valami oknál fogva megöli a lelkét. Akkor a harcos is meghal, mivel nem akar küzdeni.

Én ámultam csak a szavakon. Mivel nem tudtam elhinni a dolgokat.

• A gonosz erők vezérelnek John, s a jóságot nehezen viseled, a neveltetésedből is adódik, mert eddig a Jó lelkekkel ellenség voltatok ti Gonosz lelkek, de most ennek vége, mert ha nem tudok dolgozni, akkor egyikőtök meghal, s amint látom te John fiam. Meg sajnos van még egy dolog. Ha nem szívből szeretitek egymást, akkor hatalmas bajok lesznek, mivel csak, akkor tőr elő az igazi erőtök, ha igazi hithű szerelem vesz körbe titeket. Fay-nek nem lesz nehéz, de neked John igen. Anyád világ életedben azt tanította, hogy a Fehér harcosokat ölni kell, mert nem tudnak olyanok lenni, mint ti, s lám mi lett a végeredménye ennek a neveltetésnek, hogy el kell venned a Fehér harcosoknak a legnagyobb harcosát, mivel te vagy a dinasztiádnak a legnagyobb harcosa. Mind a ketten tisztavérű harcosok vagytok, ami még jobban érdekes, mert mint a két családban voltak keveredések. Lám a véretek mégis olyan tiszta, mit az első harcos páré. – itt vett egy mély levegőt, s én is, mivel nem tudtam elhinni, amit hallottam jelen pillanatba, érdekesnek találtam a dolgokat, hiszen nem lehetek, ami, de mégis valami belülről mindent porcikám ellenszegült ennek a tudatnak. S azt mondta igen az vagy, ami nem ellenkezz, mert akkor meghalsz.

  Ezzel engem is meglepet Tomas, mert nem hittem volna, hogy én fogok életben maradni. Hát igen a nők szívósabbak, mint a férfiak. Azért kíváncsi lennék, miért van az, hogy ő halhat meg.

  • Fay tudom, min jár az agyad. Egyetlen egy oka van annak, hogy John halhat meg, s nem te. Te képes vagy megbocsátani és szeretni, míg náluk más. Ők megbocsátani soha, ha mégis, akkor hatalmas dolognak kell lennie. Szeretni is tudnak, de őnáluk egy szerelem létezik, s ha az megtörtént és viszonzatlan, akkor soha többé nem lesznek szerelmesek. Utóduk lehet, de azt sem szeretik szívből.
  • Értem. Köszönöm, hogy elmagyaráztad.
  • Ez természetes, mivel te nem tudod azokat a történelmi háttereket, amiket minekünk meg kellett tanulnunk. Ezért neked a legelső dolog, hogy ezt megtanuld a történelmünket. Utána harcolni, de ebben mind részese lesz John is, mert ráfér.
  • De…- ellenkezett John, de Tomas megakadályozta.
  • Semmi, de! Mivel én is eredetileg egy részben gonosz harcosa vagyok és van bennem a jóságból is, így muszáj szót fogadnod, mert ha most kitagadlak, akkor tudod mi vár rád. Kedves Fay elmondom neked, hogy én vagyok az egyetlen olyan harcos, aki a legidősebb a többi közül. Igaz hallhatatlanok vagyunk, de a sok háborúk és sok egyebek, sajnos megtizedeltek minket is. Mivel mink halhatatlanok is belefolytunk ezekbe a harcokba. Akik életbe maradtak a nagyok közül, azok iskolát vagy magán tanárként foglalkoznak, hogy átadják azt a tudást, amivel mi rendelkezünk. Mivel a mai generáció nem tudja, hogyan is kell repülni és életben maradni a légkörön kívül, de még sorolhatnám a dolgokat. Ezekre csak a kiválasztottak méltók, sajnos nagyon kevesen vannak, s nekik is le kell tenniük az esküt, hogy nem használják feleslegesen. Sajnos nem régen kiderült egyikünkről, hogy halhatatlan a halandók körében. Az emberek egyszerűen halálra kínozták a sok vizsgálatokkal, s még ki tudja mikkel. Ha felfedeznek, hogy nem vagy ember, hanem halhatatlan, akkor mink elpártolunk mellőled, mivel ezt a titkot senki nem tudhatja meg. Ez az egész világunkra veszélyt jelent. S ami a legborzalmasabb a technológiánkat is elvennék, amit annyi év munkája fekszik benne. Amit manapság látsz, a nálunk körülbelül több mint 1 millió éve meg volt. Miért nem adtuk oda az embereknek? Egyszerű a válasz, mert nem állt készen erre a fejletségi szintre, akkoriban, s amit most használunk arra sem. Neki az túl bonyolult lenne. Megölné magát vele, vele együtt a galaxist is. Ami a jövendölések több mint 2 milliárd évet jósolnak. Se kisbolygó, se semmi nem veszélyeztetni a Földet. Az embereink éjjel nappal figyelik a világűrt, s nem csak 1 %-t látják be, hanem mind a 100%-kot ami hatalmas előre lépés mindenkinek. S mire az ember észbe kap, addigra mink már megállítjuk a bajt. Sajnos mink sem tudunk mindent elhárítani. A nagy katasztrófákat, amiket nagyon ritkán tudunk előre meglátni. Na, de most már elég ennek a sok szomorkás dolognak. Irány a könyvtár és verjünk tudást a fejetekbe.