Lélekharcosok
By: Fay 2008.11.01. 17:43
Első bemnyomások és a megismerkedés
Ekkor az idegen megszólalt, Elsőnek megmutatom a szobátokat, majd utána felfrissültök, majd eszünk. S akkor meg tudunk beszélni minden olyan kérdést, ami kínoz titeket. Ezzel lezártnak tekintette a mondatot és elindult felfelé a lépcsőn. Nem láttam senki, ami nagyon aggasztó volt számomra.
A szobám a másodikon volt. A lépcsőtől a harmadik ajtó. A férfi társamé közvetlenül velem szemben helyezkedet el. Megköszöntem és már mentem is befelé, hogy tudjak kicsit felfrissülni. Már vágytam rá. Sok izgalom volt ma velem. Nem is néztem szét nagyon, rögvest a fürdőt kerestem meg.
Fél óra elteltével kész voltam és kifele mentem egy szál semmiben, amikor a “úgy nevezett társam” belépet az ajtón.
- Nem tanítottak meg kopogni?
- Megtanítottak, csak nem válaszoltál, így kénytelen voltam bejönni.
- Értem. S elnézést, de vettem egy jó forró fürdőt, már rám fért. – erre elmosolyodtam, mire ő csak elfordította a fejét.
- Csak közlöm az étel tálalva, s mivel nem tudod a járást, így engedelmeddel elvinnélek.
- Köszönöm, de várnod kell, míg felöltözök, vagy menjek így? – itt egy kicsit kárörvendő mosolyra húztam a számat.
- Megvárlak, a szekrényben biztos találsz rád való holmit.
- Köszönöm és sietek. – ezzel ő becsukta az ajtót. Én meg eltűnődtem, hogy mi okból ilyen rideg velem. A szekrényhez mentem, amit mutatott, s amint kinyitottam, le is esett az állam. Sok gyönyörű ruhaköltemény. Csak egy volt a bibi, nem a stílusom. Így összekotortam egyet, s nagy nehezen magamra erőszakoltam. Hát úgy néztem ki, mint egy őskori lelet. Régi Barokk stílusú ruhák. Milyen förtelmes… Amint tudok, kerítek rendes ruhát, mert ebben én meg is kergülök, levegőt sem kapok.
Kopogtak. Én kifele lépkedtem, amikor szembe találtam a kedves ellenségemet. Ép újra kopogni akart volna, de megelőztem.
- Mehetünk? – kérdeztem, egy kedves mosollyal a számon.
- Persze. – karját nyújtotta, s én szívélyesen elfogadtam. Nem tudtam eldönteni, mire fel ez a nagy változás.
Kínos csendben értük el az ebédlőt. Én ott tátott szájal, néztem körül. Teljes mértékben, minden igényt kielégít, hiszen akár egy, Múzeumnak is át lehetne alakítani, annyira szép látvány fogadott. Középen egy hosszú asztal. Az asztalfőn a kedves vendéglátónk ült. Én a jobbján foglaltam helyet, míg a fiatal férfi az én oldalamon bal kézre. Csodálkoztam, hogy nem maga mellé ültette. A szolgák ekkor jelentek meg és hozták az ételt. Az asztal nem telt bele sok időbe, de roskadt az ételtől. Minden volt, amit az ember szeme szája megkívánt. Lassan ettünk, s már olyan kínos lett a csend, hogy tapintani lehetett, a cselédek jobbnak látták, ha kimennek, nem akartak maguknak semmi rosszat. Ép engedélyt akartam kérni, hogy elmehessek, amikor a férfi megszólalt bal oldalamon.
- Miért kelletett ezt a némbert ide hozni? Tudtommal csak én lehetek a tanítványod. – s én olyan csendben voltam, igaz a méreg ment fel bennem a megnevezések miatt, de még vártam. Tudni akartam, mit is jelentek neki.
- Tévedsz, mivel nem csak te vagy a kiválasztott. S ha nem leszel kedvesebb a hölggyel, akkor mehetsz vissza apádhoz, s ahogyan most számolom akkor sajnálatos módon halott. Szóval választhatsz, hogy életben akarsz e maradni, vagy sem.
- Megértettem Mester! – én csak tátott szájjal hallgattam végig a beszélgetést.
- Fay. Tudom neked sok olyan kérdésed, van, amire a választ nem találsz. Hát most megkapod egy részére. Elmondok neked egy történetet, de kérlek semelyikkőtök, ne szóljon közbe. – én csak bólintottam egyet, s mivel a mellettem lévő nem szólalt meg, így arra tudtam következtetni, hogy ő is megértette.
- Nagyon régen volt már. Talán amikor a világ keletkezet, de akkor nyilvánult meg leginkább, amikor a Geoid megszületett, sok milliók teltek el, s elérkezett egy élőlény, aki úgy gondolta, hogy a gyermekeit itt hagyja. Ő már olyan idős volt, hogy nem tudott volna rájuk vigyázni és egyben életben tartani. Ekkoriban történt meg az is, hogy a lény 4 gyermeket helyezett el a bolygón. Két gyermek egyszerű halandó gyermekek voltak. Kettő halhatatlan és egyben csodás erőkkel voltak felruházva. Az ős atya megeskette a gyermekeit, hogy soha nem fognak egymás ellett fordulni, és segítik a gyengébbet. De, egy kikötése volt, soha nem párosodnak egymás között. Ők megfogadták, de azt is elmondta, hogy az erőket csak egy bizonyos érettségi szinten kapják meg. Elő lehet hívni, akkor akár halálos is lehet. Elmondta azt is a lény, hogy egyszer visszatér, s lesz két kiválasztott, egyikőjük kettöjük közül meg fogja érni, de nem fogja felismerni. Majd azt a két kiválasztottat fogja magával vinni, amikor e bolygó és vele egyben a galaxis megsemmisül.
|