|
Lélekharcosok
By: Fay 2008.11.01. 17:38
Előttem egy 22 év környéki fiú állt. Önelégült képpel. S ahogyan kettesben maratunk, már rögtön a tárgyra is tért.
- Kedves Hölgyem! Nem magával kívánok beszélni, hanem a főnökével, mivel tudtommal ő vezeti ezt a céget. Sajnálatosan tudatom önnel, hogy be kell érnie velem, mivel minden egyes ellenőrzést én vezetek. S minden ilyen fajta munkamenet a kezem alatt fut össze. Kérem, kezdjen bele, vagy ha nem, akkor haladéktalanul távozzon, és ne rabolja a drága időmet. – itt kicsit elmosolyodtam. Nem tán manikűröshöz kíván menni? Mert az, olyan hölgyeknek amilyen maga csak oda járhatnak. – itt nálam már kezdett elszakadni a bizonyos szál… de a drága ficsúr észre is vett…
- Elnézést, de nem hallottam tisztán… Tudtommal magának az a személy kell, aki átfogólag tud mindent, amit magának kell.
- Pontosan. Tudtommal ez a feladat a főnökének a feladata lenne… Igen lenne. S ha nem kezdi el, akkor felállok és mehet ahová, akar, mert senki nem adja meg önnek, amit kér, mert csak én tudom a dolgokat… Akkor kérem az összes eddigi bejegyzéseket. Parancsoljon, és a fiókomból odaadtam. – mivel én mindig tartogattam frissen lekönyvelt papírokat. Ezzel természetesen megleptem a fiatal fiút.
- Kér még esetleg valamit? El is viheti mivel ez egy másolat ilyen esetekre. Mivel én felkészült vagyok és természetesen nyílt lapokkal, Ezek olyan jól vannak elkönyvelve, hogy semmi kibújót nem találok.
- - Nagyon okos.
- Miért lennék okos? Csak tudja nagyon jól, hogy amelyik cég rizikósztat az megütheti a lábát, én ezt nem vállalom fel, mert a nevemet nem adok semmi illegálishoz. Ezt akár most veheti teljes mértékben, játszok. Akkor nem üthetem meg a bokámat. Az a legfontosabb, hogy a cég jól működjön. Akkor nem lehet baj. Én, és a cég nem rejteget semmit. Itt a számom. – ezzel átnyújtottam egy névjegykártyát.
– Ha bármi kérdése lenne, hívjon bizalommal. Ja és a kedves főnökét üdvözlöm. – ezzel egy újabb meglepetést okoztam neki, amit tetőztem még egy kicsit
– Tudja nagyon jó barátok, vagyunk. Soha nem volt eddig e céggel semmi gond, s ha kell nyugodtan, küldje fel a legnagyobb hivatalokhoz is, mivel ők sem találnak semmit, ja és elmondom az egészet egy ember, fogja megnézni Dr. Tóth József.
- láttam erre az egyre nem számított, hogy én ennyire jól vagyok tájékozódva és ismerek mindenkit ezekben a körökben. – Segíthetek még valamiben, vagy tovább rabolja a drága időmet? – ezzel olyan idegbe lett, hogy amit eddig átolvasott iratokat oda hajíntotta nekem. Kézpénznek. S ez okból ismerek az ön köreiből mindenkit, mert talán ők egyszer hasonlóan találták szembe magukat, mint most ön, de most fogadja meg a tanácsomat, ne húzzon velem újat, mert rosszul jár, mint az elődjei is. Túl mélyre ásott és a nagy semmit találta erre a főnöke kirúgta, páran diliházban kötöttek ki, azt hatogatva, itt valami biztosan van, nem lehetséges ilyen. S lám mégis.
- Értem és elnézést kérek a zavarásért.
- Ja nem akarja ezeket elvinni?
- Mivel ezeket önöknek készítettem elő. Tudja, megkönnyítené a helyzetemet. Lenne egy kérdésem.
- Had halljam!
- Halott már a Lélek harcosokról?
- Kikről?
- Mivel azok ilyen elmések. S maga is az csak nem tud róla, de most megtudjuk milyen harcos is… - ezzel elkezdett mormolni valamit
Engem, ekkor furcsa érzés kerített hatalmába, az elmém majd szét hasat.
Amikor magamhoz tértem a röpke meglepettségtől végig néztem magamon. A hajam hosszú kékes árnyalatot vett fel, majdnem ezüstös csillogást kölcsönzött fel volt kötve egy hajgimuval és pár tincs ki volt engedve belőle. Az alakom megváltozott. Kicsit megmaradt a tömzsi alkatom, de mégis csinosabb lettem. A ruha hosszú fehér szoknya, ami rövid volt, azt hiszem angol szavak, de mégis olyan benyomásom volt, mint ha japán eredetű lenne, kezdett el valamit mormolni… - Soul and fight an and though it! Show it fighter. Who you are! Előttem megjelent egy bross, amin egy jelkép található volt. Meg nem mondom, milyen, mert kevesebb dologért érdekkelt most, mint az megtudjam mi a fene, folyik itt, persze ízlésesen… a felső kis kabátka volt, aminek az alja olyan lett volna, mint ha virág szirmokként ölelte volna keresztül a szoknyát oldalt és hátul, ez vajszínben pompázott. Ami nagyon meglepett az, hogy olyan sportos ruha volt, amit kedveltem.
- Ah
- Miről beszélsz? – meglepettségemet tetőzte az is, hogy nem tudtam, mi folyik velem.
- Te vagy az úrnő a Lélekharcosok között. Halhatatlan vagy és minden eddigi erővel bírsz, amit eddig megismert a világ.
Ahogyan látom te vagy az, akitől minden harcos félt. Gyere el pontban, délben. – én meg néztem ki a fejemből, miről is beszél, és mindig nem értem miről beszélsz. Most rögtön mond el, miről van szó. Hová? – kérdeztem, mint egy idióta…
Ha tényleg te vagy, akkor tudod miről is, beszélek. Nem sokára megtudod, ne félj… - ezzel eltűnt, mint ha nem járt volna ott soha.
Rohantam kifelé, mint egy idióta, hogy beszéljek Klaudiával.
- Klaudia, nem láttad az ellenőrt? – nézem rám, mint aki nem is tudja, miről beszélek.
- Fay nem tudom, miről beszélsz. Te meg hogyan kerülsz ide? Nem azt mondtad, hogy nem akarsz bejönni? Amúgy nagyon csinos vagy, nem tán meg akarod hódítani a főnökünket? – én meg ámultam, mint egy idióta. –
- Amúgy nem mész? Azért nem kellett volna bejönnöd, hogy valami égetni való elintézni valód lett volna, a mai napon. Siess, ha oda akarsz érni, hiszen mindjárt dél…
- Te meg miről beszélsz… - úgy álltam ott megkövülve, mint egy sóbálvány, még mai napig nem tudtam kikecmeregni abból, amibe kerültem. Igazad van, indulok… -ezzel indulni akartam volna befele az irodám felé, amikor hírtelen vezérelve olyat tettem, amit nem kellett volna, szegény Diára biztos voltam, hogy a szívrohamot hozhattam, de ahogyan kiderült semmit nem vett észre… Szószórós értelemben köddé váltam, és egy régi templomban voltam, nem tudom hol pontosan.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
