3. fejezet

Egy magas, erős, izmos férfi állt az ajtófélfának támaszkodva. Sötét fürtjei kócosan hullottak az arcába, melynek az árnyak játéka démoni vonásokat kölcsönzött. Sötét barna, már-már fekete szemei dühösen csillogtak, majd egy ördögi mosoly kíséretében Sora felé tett pár lépest. De legnagyobb sajnálatára nem érte el a lányt, mivel Leon közéjük lépett, így takarva az enyhén szólva alulöltözött lányt. Valahonnan ismerős volt számára a férfi, de nem tudta volna megmondani, hogy honnan. Így könnyedén átsiklott a dolog felett, és összeszűkült szemével szinte villámokat szórt a vetélytársára. Azonban Lucien, mint aki észre sem vette a herceg jelzéseit, imbolyogva Sora felé vette útját. Azonban Leon ismét útját állta, azonban Lucien dühös fekete tekintetét a füstszürke szempárba fúrta, majd gúnyosan megszólalt.

-   Na mi van Drágám? Csak nem azért üzent értem, hogy lássam milyen egy olcsó kis nőcske maga valójában. Látom, hamar túltette magát a kis szerelmi bánatán! Már csak azt sajnálom, hogy nem velem vigasztalódik.- intézte gúnyosan és egyben vágyakozva szavait Sora felé, aki csak dermedten, állt és egy szót sem tudott szólni a kezdeti sokktól.

-   Úr Isten! Hogy felejthettem el, hogy még a bál kezdete előtt üzentem neki Miával, hogy ma este miután lefeküdt minden ki várom próbára.

-   Csak nem új partnered van?- folytatta dühösen Lucien, miközben egy lenéző pillantással végig mérte az előtte falként tornyosuló Blackheat-et. Leon egyre idegesebb lett és már kezdte elveszíteni a legendás hidegvérét, de arca még most sem árult el semmit a lelkében dúló viharról.

-   Fejezze be!- utasította a láthatóan részeg férfit Blackheat. Válaszul Lucien megpróbálta a stabil lábakon álló herceget fellökni, hogy közelebb kerülhessen a kiszemelt áldozatához, Sorához. De természetesen tervét Leon meghiúsította, mikor elkapta a férfi alkarját és annak háta mögé csavarta. Lucien felszisszent az éles fájdalomtól, és némileg kijózanodott is. Majd ismét Sora felé fordult.

-   Eltűrtem a játékait, de nehogy azt higgye, hogy csakúgy eldobhat, mint egy rongyot. Nem Kedvesen, nem fogom hagyni, sőt talán mesélnem kellene magáról a kedves védelmezőjének. Talán ha megtudna Önről egy-két dolgot, már nem lenne ilyen lelkes - fenyegette meg egyenesen Sorát. De még mielőtt visszavághatott volna a lány Leon közbe szólt:

-   Most már elég legyen Uram!- szinte megvetően köpte az utolsó szót- Ön megsértette és megalázta a menyasszonyomat, tehát elégtételt követelek Öntől. Holnap reggel felkeresi a segédeim Mr…

-   de Silva, Lucien de Silva, Conde de Lederia!

-   Örvendek de Silva! Most, hogy túl vagyunk a megismerkedésen, kérem, távozzon az otthonomból, míg szépen mondom- hogy kérését nyomatékosítsa Leon, a legfélelmetesebb tekintetét fúrta a férfi szemeibe. Lucien kelletlenül elindult az ajtó irányába, de egy-két lépés után visszafordult, majd gúnyosan Sorára tekintet

-   Azt hiszem, ezzel az óráknak vége, Kisasszony! Majd végleg elhagyta a szobát. Távozásával néma, feszült csend telepedett a helységre, melyet csupán a tűz pattogás a tört meg néha. Miután Leon rendezte a gondolatait, véget vetett ennek a kellemetlen állapotnak egy kérdéssel.

-   Mit jelentsen ez Chére?- majd a magyarázatot karba font kezekkel a falhoz támaszkodva várta.

-    Ez a férfi Lucien de Silva egy elszegényedett spanyol nemes, Lederia grófja. Legalábbis nekem ezt mondta. Apám fogadta fel, hogy tanítson engem táncolni, így kívánt könnyíteni a gróf kilátástalan helyzetén. Az órák keretében ugyan észre vettem, hogy vonzódik hozzám, de nem ítéltem a helyzetet aggasztónak. Nem tudom, mi üthetett belé, egyébként is a következő óránk csak a jövöhéten lett volna. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ez megtörténhet velem.- mondta elégedetten Sora, persze kihagyta a titkos fellépéseket, és azt hogy a férfi nem csupán a tánctanára, hanem a partnere volt. De gondolta a féligazság is jobb, mint a hazugság.

-   Valóban csak ennyi lenne? Ez a teljes igazság? Elég lehet ez egy férfi számára, hogy betörjön félrészegen az otthonomba, és zaklassa a jövendőbelimet. Nem hiszem! E mögött sokkal több van. Nem szedhet rá ilyen könnyen Kisasszony, de az álarcosbálon minden kiderül!- gondolta Leon. Majd ellökte, magát a selyemtapétával borított faltól, amit eddig támasztott, és Sora felé közeledett. A lány pedig kezdett megilletődni, de még is felszegte az állát, és állta a jeges kutató tekintetet.

-   Jó éjszakát, Chére! S ha kérhetném, többet ne kóboroljon éjszaka a kastélyban!- de ezt már olyan rideg, érzelemmentes hangon közölte, hogy Sora kételkedni kezdett, hogy néhány perce csókolóztak-e, vagy csak álmodta az őrült szenvedélyt. Majd megadóan bólintott.

-   Önnek is Blackheat!- majd nézte, ahogyan a férfi illedelmesen előre engedi az ajtóban. Egy ideig némán mentek egymás mellett a folyosón, majd egy elágazáshoz értek, ahol útjaik elváltak, s mindketten saját hálótermeik felé vették az irányt.

Mikor Sora végre belépett a szobájába dühösen elkiáltotta magát: Mia!

-   Igen, Kisasszony!

-   Kérlek, holnap ébressz korán, és ha lehet, próbálj valamit kiszedni a Ken nevezetű inasból Blackheat-ről!

-   De miért érdekli Önt ennyire, csak nem szerelmes!- Mia szeme felcsillant a szerelmes szóra, mint valami udvari intrikusé. Sora megint csak ámult hű szobalánya romantikus szenvedélyén, pedig már megszokhatta volna, hiszen kiskoruk óta a jó barátnők voltak. Majd hirtelen eszébe jutott egy égetően fontos dolog.

-   Nem lényeges Mia, vagyis nem tudom, szeretem-e. Ennél sokkal fontosabb, hogy ki lesz a táncpartnerem.- Erre a szobalány szemei elkerekedtek.

-   De hát nem Lucien a partnere?

-   Igaz is te még nem tudod mi történt, félórája- majd Sora mindent elmesélt a legapróbb részletig.

-   Hát lehet, hogy ostobaság, de mi lenne, ha Lord Sommerfield lenne a partnere.

-   Ezaz Mia! Hogy én erre nem gondoltam. Igen Yuri lesz megint a partnerem, majd holnap a pick-nicken meg is beszélem vele. Majd még hosszú órákig beszélgettek a táncról, a Luciennel és Leonnal kapcsolatos dolgokról, végül hajnali két óra táján csendesedhetett el végleg a szoba.

Másnap reggel Sora fáradtan nyitotta ki a szemeit, de amikor meglátta, hogy a nap már milyen magasan jár, egyből kipattant a puha párnák közül.

- Ne, elaludtam! El fogok késni a saját szervezésű pick-nickemről. Micsoda egy házigazda vagyok! Mivel úgy gondolta körülbelül még félórája van a megbeszélt időpontig, gyorsan elkezdett készülődni. Egy sötétkék ruhát választott az alkalomra, melyhez egy kis kabátka is tartozott. A ruha remekül kiemelte a lány alakját. Haját az időhiányában csupán egy kék szalaggal fogta össze a tarkója felett. Majd egy utolsó pillantást vetett a tükörbe, és már sietett is le a halba. Pont mikor belépett a küszöbön, kísérték be egy másik, a halba nyíló ajtón Laylát és Yurit. A halban leginkább a fehér és az aranyszín dominált. A falat fehéralapon ezüst mintás selyem tapéta borította, a bútorok kárpitjai és a stukkók, pedig aranyszínben pompáztak.

Sora amint meglátta a párt, elégedetten nyugtázta magában, hogy milyen boldogok. Majd odasietett az ifjú házaspárhoz. Layla egy mélybordó ruhát viselt, egy hasonló szabású kabátkával, mint a Soráé. Yuri pedig egy tengerkék felöltőben és egy fekete nadrágban feszített, mely kihangsúlyozta izmos lábait. Sora lopva elismerően nézett végig a férfin. De nem vette észre, hogy a lépcsőforduló jótékony homályában egy szürke szempár figyeli a jelenetet, akinek nem tetszett a különös kötelék, mely a lányt Yurihoz fűzte.

-         Vajon miért néz így Sora arra az átkozott Killienre? Csak nem volt köztük valami… Ő lenne a nagy szerelem, akit tegnap Lederia említett.

Sora éppen Laylát üdvözölte, amikor az említett szempár tulajdonosa mögéért, majd birtoklóan a derekára tette a kezét, jelezve, hogy a lány az övé. Során egy kellemes bizsergés futott végig, amint megérezte az erős kezet a derekán, a férfi keserédes illata, pedig valósággal elbódította. Majd lassan a Leon felé fordult.

-   Blackheat hagy mutassam be Lady Sommerfieldet- majd Layla felé fordult – Őfőméltósága Blackheat hercege, a vőlegényem.

-   Örvendek, Asszonyom!- majd Leon egy csókot lehelt Layla kezére, aki el volt ragadtatva az elegáns, karizmatikus hercegtől. Yurit csupán egy hűvös bólintással üdvözölte.

-   Végre Sora, csakhogy találtál egy hozzád illő gentlement! Már azt hittem, vénkisasszony maradsz.- mondta csípősen, de vidáman Layla.  

-   Köszönöm, de szerintem induljunk a pick-nickre, mert kissé megéheztem!- Layla és Yuri erre a kijelentésre egyszerre nevetett fel, majd nagy nehezen Yuri kinyögte: Sora te sohasem változol meg.

-   Hát igen az életben kell egy biztos pontnak lennie- válaszolta mosolyogva Sora, majd Blackheat felé fordult.

-   Ön is velünk tart?

-   Nem van egy kis elintézni valóm. Tudja fel kell készülnöm minden eshetőségre, bár szerintem egy percig sem kétséges a holnapi találkozó kimenetele. Mindenestre Önök érezzék jól magukat! Majd kimérten távozott a szobából és elvágtatott. Sora csak nézett utána szomorkás tekintettel, hiszen valami mást várt a férfitól, de mégis mit azt maga se tudta. Viszont örült is, mert így kiönthette a szívét Laylának, nem mintha Mia nem értené meg, de Layla más. Ő kicsit olyan, mintha a testvére lenne. A tanácsait, intéseit előbb-utóbb mindig megfogadta. Majd hirtelen elmosolyodott.

-   Induljunk, mert most már tényleg éhen halok!

-   Rendben- egyezett bele egyszerre a pár.